„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte fel egy magas hegyre és ott előttük színében elváltozott.” Mit jelent ez a „hat nap múlva”? Így jelölték meg a zsidók az engesztelés nagy napja … Bővebben
„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte fel
egy magas hegyre és ott előttük színében elváltozott.”
Mit jelent ez a „hat nap múlva”?
Így jelölték meg a zsidók az engesztelés nagy napja után kezdődő sátoros ünnepet, ami
egyfajta szüreti ünnep volt…
A „hat nappal ezután” kifejezés tehát a sátoros ünnepre utal. Itt az az Isten nyilatkozik meg,
akit nem telepíthetek le. Nincs maradandó városunk, az eljövendőt keressük. Csak szerencsétlen
lehet az az ember, az a keresztény, akinek a vallás csak arra való, hogy az Istent integrálja. –
Bocsánat a kifejezésért, de így teszünk életünk legnagyobb részében: befogjuk, mint egy ökröt a
szekerünkbe, mondván: „Húzd, Uram!”. – Nem ez a vallás! A vallás nem kényelmes. Én nem
azért vagyok hívő, mert így jobb, hanem mert ez az egyetlen lehetőség. Az Isten akarata legyen
meg. Ő von ezzel minket saját örökkévalóságába. Minden emberi érzés szűkösségétől, minden
intimitás és letáborozás utáni vágyunktól felszabadulni – szenvedés, de öröm is.
Mit jelent még az, hogy „hat nap múlva”? Mi után? Azután, hogy az Úr Jézus kijelentette:
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mit is
adhatna az ember cserébe a lelkéért? Aki szégyell engem és szavaimat e hűtlen és bűnös
nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal. Bizony mondom nektek, a jelenlevők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg
meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát”. – Fontoljuk meg, hogy aki lelkének
ügyét nem tartja többre az egész világ megnyerésénél, aki lelkét képes cserébe adni bármiért,
annak a színeváltozás kinyilatkoztatása az égvilágon semmit sem mond…
A színeváltozás eseményéhez már olyan élet kell, mint az apostoloké, akik képesek szent
koldusként – akár mindent otthagyva – az igazság után menni. Az Úr Jézus a színeváltozással
nem téríteni akar. Ezért azok a mini-színeváltozások, ami például egy szentmise, nem térítésre
valók. Nem kell, hogy egy félig hitetlen megértse a misét. Lehet, hogy megundorodik tőle. Jézus
nem azzal akar minket hívővé tenni, hogy felráncigál a színeváltozás hegyére és bizonyítja, hogy
van Isten, hanem azokat viszi fel, akik már mindent elhagytak érte, mert meg akarja erősíteni
őket. Ennek a jelenetnek nem az a célja, hogy tanítson minket. Sokkal több! Azok a
körülmények, amelyekbe Isten belevisz bennünket, nem arra szolgálnak, hogy valamire
tanítsanak, hanem hogy valamivé tegyenek bennünket…
Mit jelent még ez a „hat nappal ezután”? Utal arra is, amikor Jézus kijelentette, hogy
néhányan meglátják Isten országát, amint hatalommal elérkezik. Ez most következett be, és az a
néhány ember: Péter, János és Jakab. Ők azok, akik meglátják az Úr Jézus istenségét, az ő teljes
dicsőségét, amely csak Húsvét után lesz nyilvánvaló.
„Ott színében elváltozott, ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle
kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni.” A mi Tábor-hegyi megvilágosodásainkban ritkán
jelenik meg szemünk előtt az Úr Jézus. Péternek, Jakabnak, Jánosnak megjelent. Miért? Mert
ennek a megjelenésnek rendeltetése volt. Olyan rendeltetése, amelyet nem is teljesített be
egészen, csak Húsvét után.
Mi volt a célja ennek a látomásnak? Hogy felismerjék, ki a názáreti Jézus. Az apostolok
igazában csak a feltámadás után ismerik fel: Jézus az Úr”. A zsidó ember szemében a
legnagyobb bűn, ha valaki egy embert imád. Ez a tenyeres-talpas Péter, ez a halászember nem
borul le egy másik ember előtt és nem imádja őt (és Tamás és a többiek sem). Mégis mit mond
Tamás? „Én Uram, én Istenem.”
Testvéreim, arra való a színeváltozás, hogy az emberiség egy csoportja rájöjjön, hogy Isten
itt járt a földön. Ha erre rájött, ezt a felismerést tovább lehet adni. És akkor már többé semmiféle
jelenésre nem szorulunk rá, mert az összes jelenés kevesebb, mint ez a Szentlélekben történő
felismerés… (Részlet PPEK Barsi Balázs: Adventtől Pünkösdig)
Micsoda nap lesz az, midőn minden tisztátalanságtól és
bűntől megtisztulva közelébe kerülhetek emberré lett
Istenemnek, odafönn az ő merő fénnyel telt palotájában!
Micsoda reggel lesz az, amikor vétkeim büntetését
levezekelve először nézlek szememmel.
Nézem remegés nélkül vonásaidat, szemedet, ajkadat.
Óh, én egyetlen hűséges szerelmem!
Lelkem egyetlen szerelme!
Szeretni akarlak Téged most, hogy majd akkor
szerethesselek.
Micsoda nap lesz az!
Hosszú, vég nélküli nap.
Az örökkévalóság napja.
Amikor annyira egészen más leszek, mint most,
amikor még érzem magamon a halál testét, és zavar,
és szétszór tízezernyi gondolat,
mert mindegyik elzárhatja előlem az eget.
Óh, én Uram, milyen nap lesz az?
Midőn egyszer s mindenkorra megszabadultam minden
bűntől, bocsánatostól és halálostól.
PPEK / Barsi Balázs: Adventtől Pünkösdig 33
Midőn tökéletessé válva gyönyörűségedre állok a szemed elé.
El tudom viselni jelenlétedet, nem borzadva össze tekinteted előtt.
Nem rémülve meg az angyalok és arkangyalok vizsgálódó tisztaságától,
mikor közöttük állok és körülvesznek engem. (J. H. Newman)
Mert tudom, hogy megvallasz Atyád és angyalai előtt, mert én megvallak Téged itt a földön
és nem szégyellek e gonosz és elvetemült nemzedék előtt.