Szent Ferenc atyánk megtérésétől kezdve haláláig mély áhítattal és tisztelettel követte a megfeszített Krisztust. 1224-ben, két évvel halála előtt elvonult Alverna hegyére, hogy ott Szent Mihály tiszteletére negyven napos böjtöt tartson.

„Szent Ferenc a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kora hajnalban cellája ajtajában így imádkozott: Uram Jézus Krisztus, két kegyelmet kérek tőled, mielőtt meghalok. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj.”

Szeptember 14-én, Szent Kereszt Ünnepén vagy akörül, amikor imádságba merült, megjelent neki a megfeszített Krisztus szeráf alakjában.

„Örvendett annak a kedves tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a résztvevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta.”

A látomás után vette észre, hagy testén viseli Krisztus öt sebét.A stigmákat Szent Atyánk alázatosan rejtegette, de őszinte tanúk bizonyítják, hogy kezein, lábain és oldalán hordozta a be nem gyógyuló krisztusi sebeket. Az Egyház őt tartja az első bizonyosan stigmatizált szentnek.

E csodálatos esemény ünneplését XI. Benedek pápa engedélyezte rendünknek 1304-ben.

Stigmatizáció 800 – Szeretettől megsebezve – szeretettel ajánljuk a ferences testvérek pár perces  a elmélkedéseit youtube csatornán.