† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 9,22-25)
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamu az elmúlás természetes jelképe és ezért alkalmas a bűnbánat kifejezésére. 

“Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”

Engedd, Istenünk, hogy a keresztény élet küzdelmét szent böjtöléssel kezdjük, és az önmegtagadás áldozatait vállalva szembeszálljunk lelkünk ellenségével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Jézus ígéreteiből, melyet a Szent Arca tisztelőinek adott: “akik Szent Arcomat az engesztelés szellemében tisztelik, oly kellemesek nekem, mint Veronika, ugyanazt a szolgálatot teszik nekem most, mint akkor ő. Hálából Szent Arcom isteni vonásait a lelkükbe vésem. A bűn által lelkükben eltorzított Istenképet halálukban ismét helyreállítom. Aki Szent Arcomat felajánlja a Mennyei Atyának, sok lélek megmentését nyeri el…Ahányszor felajánljátok Szent Arcomat a Mennyei Atyának, annyiszor nyitom meg ajkamat és kiáltok irgalomért! Felajánlható egy-egy köztünk élő vagy a tisztítótűzben szenvedő lélekért, akit/akiket a befejező imában megemlítünk. 

Sohasem hagyom el Szent Arcom tisztelőit.Szeretném, hogy Hamvazószerda előtti kedd (húshagyó kedd) Szent Arcom tiszteletének ünnepe legyen. Szeretném, ha különösen kedden tisztelnék Szent Arcomat.”

        Szent Arc rózsafüzér

Bevezetés: Hiszekegy…Miatyánk…Üdvözlégy (3-szor)…Dicsőség…

Üdvözlégy titkok:

1. aki önuralomra tanítson

2. aki önátadó szeretetre neveljen

3. aki a kereszt vállalására vezessen

Tized (5-ször): Miatyánk…Üdvözlégy (10-szer)…Dicsőség…Jézus Szent Arca…

Üdvözlégy titkok: (minden Üdvözlégy közepén mondjuk a titkot!)

1. Akinek Szent Arca véres halálverejtékkel verejtékezett – Elmélkedés: Az embernek nagyon nehéz, szörnyű dolgot kell átéreznie ahhoz, hogy beleizzadjon, verejtékezzen. Gondoljunk bele, hogy Jézus milyen elképzelhetetlen szenvedést élhetett át látomásban, hiszen véres verejtéket hullatott. Valószínűleg a mai világban uralkodó, vagy ahhoz hasonló hitehagyást, Isten káromlást látott. Krisztus szenvedésén engesztelésemmel segíthetek. Tudok-e, akarok-e szívvel engesztelni? Szeretném-e Jézus szenvedését enyhíteni? Hétköznapjaimból mennyi időt szánok Istennek?

2. Akinek Szent Arcát durván ütlegelték – Elmélkedés: Jézusnak nemcsak a hátát, hanem még az arcát is ütlegek érték. Ezzel is a kegyetlenségüket akarták megmutatni azok, akik bántották Őt. Ő mindezt értünk, értem vállalta, szó nélkül tűrte. Az időnként engem érő megaláztatást tudom-e vállalni, szó nélkül tűrni, Jézus szenvedéséhez társulva?

3. Akinek Szent Arcán a tövisek sebhelyeiből vérpatakok folytak – Elmélkedés: A tűhegyes, kemény tövisek Jézus koponyájáig behatoltak, ezzel kiserkentve szent vérét többek között a homlokán is. Jézusnak az értünk, értem, a megváltásomért ontott drága Vére elhomályosította a látását is. Amikor a szenvedésem elvakít engem, elhomályosítja gondolkodásomat, eszembe jut-e, hogy feltekintsek Jézusra a kereszten?

4. Akinek Szent Arca a kereszten meghalva lehanyatlott – Elmélkedés: Jézus elfehéredett arcán vérfoltok jelezték az értünk, értem vállalt szenvedését, a megváltó halál okát. Amikor egy-egy komoly megpróbáltatásban úgy érzem, nem bírom tovább és lehanyatlik már a kezem, a fejem, tudok-e az értem meghalt Jézusra gondolni, hogy a rám szabott keresztet Vele együtt, mégis végig vigyem a nekem kijelölt úton?

5. Akinek Szent Arca a feltámadásban megdicsőült – Elmélkedés: Jézus arca a feltámadásban dicsőségesen ragyogott, egy új, csodálatos világ tündökölt át rajta. Hogy mennyire más a mennyország dicsősége, azt abból is láthatjuk, hogy Mária Magdolna nem ismerte fel a feltámadott Jézust, kertésznek nézte. A mennyország dicsőségébe azonban a keresztút vezetett. Tudom-e vállalni és környezetemért felajánlani napi szenvedéseimet, a leírhatatlanul szép és dicsőséges mennyország elnyeréséért, és azért, hogy másokat is oda juttathassak?

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre, tiszteletre és imádásra méltó Isten-arc, dicsőség neked, most és mindörökké! Amen

Befejezés:Örök Atya! Felajánlom Neked nagyon szeretett Fiad imádásra méltó Arcát Szent Neved dicsőségére és ……..Lelkének üdvére. 

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 8,11-13)
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 1,40-45)
Abban az időben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 8,1-10)
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.”
Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét.
Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 7,31-37)
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”

1858. február 11. és július 16. között a franciaországi Lourdesban, a massabielle-i barlangnál a Szeplőtelen Szűz 18 alkalommal jelent meg Soubirous Bernadettnek. Ezt az egyszerű leányt használta fel a Szent Szűz arra, hogy a bűnösöket megtérésre szólítsa fel, és az Egyházban új lendületet adjon az imádságnak, a keresztény szeretetnek, a betegek és a szegények szolgálatának.

Szent II. János Pál pápa 1984-ben kiadta a Salvifici Doloris kezdetű apostoli levelét, amelyben az emberi szenvedés értékeire mutatott rá, 1992-ben pedig elrendelte, hogy február 11-e, a Boldogságos Szűz Mária lourdes-i megjelenésének emléknapja egyben a Betegek Világnapja legyen. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Soubirous Szent Mária Bernadett szűz leveléből:

Az egyik napon, amikor két leánnyal a Gave folyó partjára mentem ki rőzsét gyűjteni, valami szélzúgást hallottam. A rét felé fordultam, de a fákat egy cseppet sem láttam hajlongani. Ekkor fölemeltem fejemet, és észrevettem a barlangot. Megláttam ott a fehér ruhába öltözött Úrnőt. Tündöklő fehér ruha volt rajta, és kék öv a derekán, mindkét lábán világossárga rózsa, olyan színű volt, mint az olvasója.

…

Az Úrnő csak a harmadik alkalommal szólt hozzám, és megkérdezte, hajlandó lennék-e tizenöt napon át kijönni ide hozzá. Azt feleltem, hogy igen. De hozzátette még, hogy biztatnom kell a papokat, hogy építtessenek fel ott egy kápolnát. Aztán megparancsolta, hogy igyam a forrásból. Mivel nem láttam ott semmi forrást, elindultam a Gave folyóhoz. Ő azonban jelezte, hogy nem a folyóról beszélt, és ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem.

Tizenöt napon át pedig visszamentem oda, és az Úrnő egy hétfő és egy péntek kivételével mindennap megjelent nekem ugyanazt parancsolva, hogy figyelmeztessem a papokat ott egy kápolna felépítésére, és kérte, hogy menjek a forráshoz megmosdani, és imádkozzam a bűnösök megtéréséért. Többször kérdeztem ugyan kiléte felől, de ő csak szelíden mosolygott. Végül is karját felemelve és szemével az égre tekintve megmondta nekem, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.

E tizenöt nap alatt három titkot is közölt velem, de megtiltotta, hogy ezeket bárkinek is eláruljam. Én pedig ezeket mindeddig hűségesen megőriztem.

Szent Benedek nővére, az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Fivérével együtt Istennek szentelte magát, és követte őt Monte Cassinóra, ahol 547 körül halt meg.

Nagy Szent Gergely pápa „Párbeszédek” című könyvéből:

Szent Benedeknek volt egy leánytestvére, Skolasztika, aki gyermekkora óta Istennek volt szentelve. Évenként egyszer el szokott menni a testvéréhez, aki ilyenkor lement hozzá a monostor kapuján kívül levő közeli majorba. Egy alkalommal, szokása szerint, megérkezett Skolasztika, és tiszteletreméltó testvére felkereste őt tanítványai kíséretében. Az egész napot Isten dicséretében és jámbor beszélgetésben töltötték, amikor pedig beesteledett, vacsorához ültek. A beszélgetés tovább folyt, a késő órákig. Ekkor ez az Istennek élő szűz azzal a kéréssel fordult testvéréhez: „Nagyon kérlek, ma éjjel ne menj el, hadd beszélgessünk egész reggelig a mennyei élet örömeiről.” „Mi jut eszedbe, nővérem – válaszolta fivére –, az képtelenség, hogy ne menjek haza a cellámba.” A szent nővér, amikor testvére tagadó válaszát meghallotta, imára kulcsolta és az asztalra tette a kezét, fejét ráhajtotta, és imádkozni kezdett Istenhez, aki mindent megtehet. És abban a pillanatban, hogy a fejét felemelte, heves villámlás és mennydörgés kezdődött, és óriási záporeső zúdult le a majorra, de oly nagy, hogy Szent Benedek meg a vele érkezett testvérek ki sem léphettek a ház küszöbén.

Ekkor Isten embere egészen elszomorodva panaszos hangon így szólt: „A mindenható Isten legyen irgalmas hozzád, nővérem! Jaj, mit csináltál!” Skolasztika így válaszolt: „Nézd, kértelek téged, s te nem hallgattál rám. Aztán kértem az én Istenemet, és ő meghallgatott engem! Most aztán, ha tudsz, csak lépj ki, és engem itt hagyva, menj haza a monostorba.” Testvére mi mást tehetett: ha a szép szóra nem is, hát ott maradt kénytelenségből. Így történt azután, hogy átvirrasztották az egész éjszakát, és lelki beszélgetéssel kölcsönösen felüdítették egymást. Csoda-e, ha erősebbnek bizonyult a nővér, mint a fivére? Nemde megmondta Szent János, hogy Isten a szeretet? (1 Jn 4, 8) Nagyon igazságos tehát, hogy az győzött, aki jobban szeretett. Három nap elmúltával, amikor Isten embere éppen az égre emelt tekintettel a cellájában tartózkodott, látta nővérének lelkét, mint egy galambot, hogy kiröppenve testéből, felhatol, és bejut az égbe. Nagyon megörült Benedek e nagy dicsőség láttán, hálaimával és himnuszokkal mondott köszönetet Istennek. Azután elküldte a testvéreket, hozzák el a monostorba a holttestet. Abba a sírba temettette el nővérét, amelyet ő saját magának már előre elkészített. Így történt, hogy akiknek a lelke mindig is egy volt Istenben, azoknak a testét a sír sem választotta el.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 7,1-13)
Abban az időben összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.
Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az »korbán« vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”