Az umbriai Roccaporénában született, 1381 körül. Csak szülei unszolására ment férjhez, mert szerzetesnővér szeretett volna lenni. Durva természetű, italozó férjét állhatatos imádsággal és béketűréssel átformálta. Sokat böjtölt, imádkozott, és segítette a szegényeket. Férje és gyermekei halála után Casciában az Ágoston-rendi apácák kolostorába lépett. Ott is a szegénység, fegyelem, szeretet, hősies tűrés, szolgálat és betegápolás mintaképe volt. Szívesen elmélkedett Jézus szenvedéséről, és vállalta a szenvedő Jézussal való azonosulást. Hosszú, fájdalmas betegség után, amelyet engesztelő áldozatul vállalt, mennyei boldogságtól ragyogó arccal tért meg az Atyához, 1447. május 22-én, Casciában. VIII. Orbán pápa boldoggá, XIII. Leó pápa pedig 1900. május 24-én szentté avatta. Nagy közkedveltségnek örvend, nehéz ügyekben sokszor tapasztalt közbenjárása miatt.

Urunk, Jézus Krisztus, te Szent Ritát elhalmoztad kegyelmeddel: megadtad neki, hogy szeresse ellenségeit, és homlokán viselje szereteted és kínszenvedésed jelét. Közbenjárására és érdemeiért add meg nekünk, hogy jók legyünk ellenségeinkhez, elmélkedjünk kínszenvedéseden, egykor pedig részünk legyen a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalomban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!” Jn 21,15-19

Sienai Szent Bernardin a toscanai Marittimában született 1380-ban. Hétéves korában elveszítette szüleit, apai nagynénjei nevelték. Mint kis ministráns megszerette a prédikációkat. Szónoki tehetsége korán megmutatkozott. A hallott beszédeket társainak szóról szóra elismételte. Tizenegy éves korában magasabb tanulmányok végzésére Siená-ba ment. Tanítói megcsodálták gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét. A Miasszonyunkról nevezett kórház betegápoló testvérei közé akart lépni. Az 1400. évi borzalmas pestis idején minden képzeletet felülmúló hősiességgel ápolta a betegeket. A járvány elmúltával hónapokra magányba vonult, hogy jövőjéről döntsön. Vagyonát szétosztva 1402. szeptember 8-án belépett az obszerváns ferencesek közé. Egész Itáliát bejárva a lelkek nagy hasznára hirdette Isten igéjét. Meghalt 64 éves korában, Aquilában, 1444. május 20-án.

Szent Bernardin Jézus szent Neve tiszteletét terjesztette. 

Égszínkék alapon tüzes, sugárzó, arany napkorong belsejébe, egy táblára íratta Jézus nevének trigramját – IHS vagy JHS: Jézus nevének első három görög betűje – és körbe hordozta prédikációs útjai során. 

Sienai Szent Bernardin pap beszédeiből

Jézus neve az igehirdetők fényessége, mert ő a ragyogó világosság, aki az igehirdetőt beszélővé teszi, hallgatóját pedig hallóvá. Ugyan mit gondolsz, hogyan terjedt el oly hirtelen és gyorsan a hit világossága az egész földön, ha nem úgy, hogy Jézust prédikálták? Talán nem ennek a névnek fénye és íze tette, hogy Isten meghívott bennünket csodálatos világosságára? Azokhoz szólt az Apostol, akik megvilágosodtak, akik ebben a világosságban világosságot láttak: Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: úgy éljetek, mint a világosság fiai! Hirdessük úgy ezt a nevet, hogy ragyogjon, rejtekben ne maradjon. Nem szabad prédikálni piszkos szívvel, mocskos szájjal. Ő a választott edényben akar elrejtőzni és onnan akar előjönni.

Azért mondja az Úr az Apostolról: Választott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a nemzetek előtt, a királyok előtt és Izrael fiai előtt. Választott edénynek mondja, amelyben a legédesebb italt kínálja, hogy az embert ivásra csalogassa. Piroslik és fénylik ő a választott edényekben, hogy mint mondja: nevemet hordozza az edény. Mert ha tüzet gyújtunk, hogy rendet teremtsünk a szántóföldön, elégetjük a száraz füvet, a haszontalan cserjét, a tövisbokrokat, és hasonlóképpen, ha felragyognak a reggeli nap sugarai eloszlatván a sötétséget, elbújnak a tolvajok, a ház aláásását tervező éjszakai rablók, Pál szavára is, aki a pogányoknak prédikált harsogva, mint a mennydörgés, tündökölve, mint a felkelő nap: megemésztette a hitetlenséget, szétszórta a hazugságot, felragyogtatta az igazságot. Elolvadt a sok rossz, mint a lobogó tűz nyomán a viasz.

Körülhordozta Jézus nevét szóval, levéllel, csodával és jópéldával. Szüntelen dicsőítette Jézus nevét, nyíltan megvallva dicsőítette. Ezenfelül királyok, pogányok és Izrael fiai előtt hordozta ezt a nevet az apostol, mint világosságot felragyogtatta, beragyogta vele az országokat, mindenütt egyre kiáltozván: Elmúlt az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal. Megmutatta mindenkinek a világító mécsest, a tartóra állított mécsest, mindenütt hirdette Jézust, mégpedig a keresztrefeszített Jézust.

Ezért az Egyház, Krisztus menyasszonya, Pál tanítására támaszkodva mindig együtt örül a prófétával, amikor mondja: Istenem, ifjú koromtól oktattál engem, mindmáig hirdetem csodáidat, vagyis mindenkor. A próféta arra is buzdít: Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvösségét, vagyis Jézust, az ő Üdvözítőjét.

Istenünk, te Sienai Szent Bernardin áldozópap lelkébe csodálatos szeretetet adtál Jézus szent neve iránt. Tekints érdemére, és közbenjáró imájára add, hogy mindenkor a te szereteted lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:
Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás.
Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból.
Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

„Néked ajánljuk, Szűzanyánk, a legszebb hónap alkonyát”

Szeretettel hívjuk és várjuk a Kedves Testvéreket

ünnepélyes májusi Mária-köszöntőre

2021. május 18-án kedden, 

az esti szentmise után a Mindszenty-kertben.

Rossz idő esetén kedden, 25-én kerül megtartásra!

Örök igazság, hogy Mária gyermeke nem vész el. 

Szent Ágoston püspök beszédeiből

Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből

A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is.

Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre (Kol 3, 1-2). Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk.

Ő már felmagasztalódott az egek fölé, de mégis elszenvedi azt, ami nyomorúságot csak érzünk mi, itt a földön élő tagjai. Ennek bizonyságát nyújtotta, amikor a mennyből megszólalt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (ApCsel 9, 4) Máskor meg azt mondta: Éhes voltam, és adtatok ennem (Mt 25, 35).

Miért ne fáradoznánk mi is úgy itt a földön, hogy a hit, a remény és a szeretet által, amely minket hozzá köt, már vele ott nyugodhassunk a mennyben? Ő, amikor ott van, velünk is itt van. És mi, amikor itt vagyunk, vele ott is vagyunk. Ő itt van istenségével, hatalmával és szeretetével; mi pedig ott vagyunk, jóllehet istenségével nem rendelkezünk, mint ő, de az iránta való szeretetünkkel mégis ott lehetünk.

Ő a mennyet el nem hagyta, amikor onnét leszállt hozzánk; de tőlünk sem távozott el, midőn ismét visszament a mennybe. Mert ő ott volt akkor is, amikor itt tartózkodott, amint ő maga is állítja szavával: Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van (Jn 3, 13).

A vele való egység miatt mondta ezt, mivel ő a mi Fejünk, és mi az ő teste vagyunk. Ez tehát nem más, mint ő, mert mi is ő vagyunk, amint ő ember Fia lett miattunk, mi pedig az Isten fiai lettünk őmiatta.

Hiszen így mondja az Apostol: Ahogyan a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test, így Krisztus is (1 Kor 12, 12). Nem azt mondja: így Krisztus, hanem azt, hogy: így Krisztus is. Krisztus tehát sok tag, de csak egy test.

Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által, így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől.

Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!
Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek.
Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem. Jn 16,20-23a

1916 tavaszán három pásztorgyermek – a tízéves Santos Lúcia, unokatestvére, a kilencéves Marto Ferenc és Ferenc húga, a hétéves Marto Jácinta – egy ifjút pillantott meg, aki a Béke Angyalának nevezte magát, és imádságra buzdította őket. Nyár közepén az angyal Portugália őrzőangyalaként mutatkozott be, és arra buzdította a gyermekeket, hogy szeretetből hozzanak áldozatot Istennek. Szeptember végén az angyal az Eukarisztiával jelent meg, és megáldoztatta őket.

A Boldogságos Szűz Mária 1917. május 13-án jelent meg először Cova da Iriában. Arra kérte Lúciát, Ferencet és Jácintát, hogy imádkozzák a rózsafüzért, és hat hónapon át mindig ugyanabban az időpontban jöjjenek el hozzá. Augusztus 13-án a gyermekeket – a jelenések hitelességének kivizsgálásával kapcsolatban – bezárták, ezért a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg Valinhosban. A jelenés helyén a magyarok kápolnát építettek, melyet 1956. augusztus 12-én szenteltek fel. A Szűzanya imádságot, áldozatot és engesztelést kért.

Október 13-án hetvenezer ember jelenlétében történt a jelenés és a mindenki számára látható napcsoda. A jelenések kivizsgálása 1929. április 14-én fejeződött be. A megyéspüsök 1930. október 13-án körlevélben kihirdette a jelenések természetfeletti jellegét, és engedélyezte a Fatimai Szűzanya tiszteletét. 1931. május 13-án a teljes portugál püspöki kar elzarándokolt Fatimába, és felajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. A felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a második világháború borzalmaitól. Hálából a portugál asszonyok arany ékszereikből és körülbelül háromezer drágakőből koronát készíttettek, mellyel XII. Piusz pápa 1946-ban Marsella bíboros legátus által megkoronázta a kegyszobrot, és elrendelte Máriának, mint a Világ Királynőjének ünnepét.

40 évvel ezelőtt, 1981. május 13-án, a Fatimai Szűzanya emléknapján merényletet követtek el Szent II. János Pál pápa ellen. A pisztolygolyót a Szentatya elküldte Fatimába, s azt belefoglalták a Szűzanya koronájába.

A Boldogságos Szűz a fatimai jelenések alkalmával három dolgot kért: mindennapi rózsafüzér, ima és engesztelés a bűnösök megtéréséért; Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete, különösképpen az engesztelő elsőszombatokkal; a pápa ajánlja fel a püspökök kollégiumával együtt a világot Oroszország külön említésével Mária Szeplőtelen Szívének, és ezt a felajánlást mindig tudatosítsák.

A Fatimai Szűzanya három titkot is közölt a látnokokkal 1917. július 13-án. Az első kettőt Lúcia nővér 1941. augusztus 31-én levélben közölte a megyéspüspökkel. Az első titok a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a jövendölése volt, melyek a világra várnak, ha nem hallgat Mária intésére. A második titok Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének kinyilatkoztatása volt, mely reménycsillag a világ békéje és a lelkek üdvössége számára. A harmadik titkot Lúcia nővér 1944. június 17-én zárt borítékban adatta át a megyéspüspöknek, aki később a lisszaboni nuncius által eljuttatta azt Rómába.

A fatimai jelenésekhez kapcsolódik a pontevedrai jelenés 1925. december 10-én, amikor a Szűzanya az engesztelő elsőszombati ájtatosságot kérte, továbbá az 1929. június 13-i tuy-i jelenés, mely alkalommal Mária Oroszország felajánlását kérte. E felajánlást 1942. október 31-én XII. Piusz pápa végezte el. 1964. szeptember 21, én a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakának végén Szent VI. Pál pápa, 1984. február 25-én Szent II. János Pál pápa Rómában, a Szent Péter téren, a fatimai kegyszobor előtt a világ püspökeivel együtt megismételte a felajánlást.

A fatimai látnokok hősies erényeit az Egyház 1989. május 13-án elismerte. Szent II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában boldoggá, Ferenc pápa pedig 2017. május 13-án szentté avatta Ferencet és Jácintát.

(forrás: DIÓS ISTVÁN, Szentek élete)