A Boldogságos Szűz Mária emléknapján ujjongva köszöntsük az Urat!

URUNK ÉDESANYÁD JÁRJON KÖZBEN ÉRTÜNK!

Mária csak egy gyermeknek adott életet, aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e földi Édesanyának is. Mária maga is egyetlen a maga nemében: Szűzanya, akinek az a dicsőség jutott, hogy az Atya Egyszülöttjének adjon földi életet. Ezt az Egyszülöttjét öleli keblére azok képében, akik Fiát követik, és nem restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt önmagukban. (Boldog Guerricus apát beszédeiből)

Engedd, kérünk, Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk, és a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába.
Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az írás: »Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?« Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”
Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: »Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek.
Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” Mk 11,11-26

XII. Piusz pápa „Mediator Dei” kezdetű enciklikájából

Krisztus pap és áldozat

Igaz, ugyan hogy maga Jézus Krisztus az áldozatot bemutató pap, de ő nem sajátmagáért, hanem miérettünk pap, midőn az egész emberiség Isten-dicséretét bemutatja a mennyei Atyának; igaz az is, hogy ő az áldozat, de miérettünk áldozat, midőn az emberiség bűnei helyett saját magát áldozza, fel. Mármost az apostol szavai: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt”, arra intenek minden keresztény hívőt, hogy amennyire emberileg lehetséges, igyekezzünk ugyanazzal az érzéssel eltelni, amely a mi Üdvözítőnkben is megvolt áldozatának bemutatásakor. Töltse el lelkünket az ő mélységes alázatossága, az ő érzéseivel adjuk meg Isten szent Fölségének imádásunkat, tiszteletünket, dicséretünket és hálaadásunkat. Legyünk mi is vele együtt áldozattá oly módon, hogy megtagadjuk magunkat és követjük az evangélium parancsait; önként és készségesen vállalunk magunkra vezeklést; bűnbánatot ébresztünk és engesztelünk a saját bűneink miatt. Egyszóval: arra intenek az apostol szavai, hogy misztikus módon haljunk meg mi is a kereszten, oly módon, hogy mi is elmondhassuk magunkról: „Krisztussal együtt a keresztre szegeztettem.” (Gal 2,19)

Istenünk, te Egyszülöttedet örök Főpappá tetted, hogy téged megdicsőítsen, és az embereket üdvözítse. A Szentlélek kiáradása által engedd, hogy akiket szolgálattevőkké és szentségeid kiosztójává választottál, az elfogadott szolgálatot hűségesen végezzék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Firenzében született 1515-ben. Rómába ment, a fiatalokkal kezdett törődni, és a szegény betegek számára közösséget szervezett. 1551-ben pappá szentelték. Oratóriumot alapított, ahol lelki olvasmányokat végeztek, énekeltek, és gyakorolták a szeretetet. Kitűnt a felebarát iránti szeretetben, az evangéliumi egyszerűségben és Isten vidám szolgálatában. Meghalt 1595. május 26-án, Rómában.

„A vidámság erősíti a szívet, és kitartásra késztet bennünket a jó életben. Ezért Isten szolgájának mindig jó hangulatban kell lennie.” (Néri Szent Fülöp)

Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
„Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.” Mk 10,28-31

Pünkösdhétfőn a Boldogságos Szűz Máriát, mint az Egyház Édesanyját ünnepeljük

Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja!
Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején,
hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Miasszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk!
Engeszteld meg Szent Fiadat,
Mutass be minket Szent Fiadnak!

Ámen

Május 24-én ünnepeli a ferences család az Assisi Szent Ferenc bazilika felszentelését

A Szent Ferenc atyánk tiszteletére Assisiben épített csodálatosan szép templom alapkövét IX. Gergely pápa helyezte el a szentté avatást követő napon, 1228-ban. IV. Ince pápa 1253. május 25-én ünnepélyesen felszentelte. 1230. május 25-én a Szent György-templomból nagy pompával már ebbe a templomba hozták át a Szeráfi Atya földi maradványait. XIV. Benedek pápa 1754. március 25-én a Ferences Rend fő templomát patriarkális bazilika és pápai kápolna rangjára emelte.

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölségednek. Áraszd Egyházadra gazdagon Szentlelkedet, hogy Szent Ferenc atyánk közbenjárására hívő néped a mennyei Jeruzsálem épülésére egyre gyarapodjék.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19-23

Az umbriai Roccaporénában született, 1381 körül. Csak szülei unszolására ment férjhez, mert szerzetesnővér szeretett volna lenni. Durva természetű, italozó férjét állhatatos imádsággal és béketűréssel átformálta. Sokat böjtölt, imádkozott, és segítette a szegényeket. Férje és gyermekei halála után Casciában az Ágoston-rendi apácák kolostorába lépett. Ott is a szegénység, fegyelem, szeretet, hősies tűrés, szolgálat és betegápolás mintaképe volt. Szívesen elmélkedett Jézus szenvedéséről, és vállalta a szenvedő Jézussal való azonosulást. Hosszú, fájdalmas betegség után, amelyet engesztelő áldozatul vállalt, mennyei boldogságtól ragyogó arccal tért meg az Atyához, 1447. május 22-én, Casciában. VIII. Orbán pápa boldoggá, XIII. Leó pápa pedig 1900. május 24-én szentté avatta. Nagy közkedveltségnek örvend, nehéz ügyekben sokszor tapasztalt közbenjárása miatt.

Urunk, Jézus Krisztus, te Szent Ritát elhalmoztad kegyelmeddel: megadtad neki, hogy szeresse ellenségeit, és homlokán viselje szereteted és kínszenvedésed jelét. Közbenjárására és érdemeiért add meg nekünk, hogy jók legyünk ellenségeinkhez, elmélkedjünk kínszenvedéseden, egykor pedig részünk legyen a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalomban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!” Jn 21,15-19

Sienai Szent Bernardin a toscanai Marittimában született 1380-ban. Hétéves korában elveszítette szüleit, apai nagynénjei nevelték. Mint kis ministráns megszerette a prédikációkat. Szónoki tehetsége korán megmutatkozott. A hallott beszédeket társainak szóról szóra elismételte. Tizenegy éves korában magasabb tanulmányok végzésére Siená-ba ment. Tanítói megcsodálták gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét. A Miasszonyunkról nevezett kórház betegápoló testvérei közé akart lépni. Az 1400. évi borzalmas pestis idején minden képzeletet felülmúló hősiességgel ápolta a betegeket. A járvány elmúltával hónapokra magányba vonult, hogy jövőjéről döntsön. Vagyonát szétosztva 1402. szeptember 8-án belépett az obszerváns ferencesek közé. Egész Itáliát bejárva a lelkek nagy hasznára hirdette Isten igéjét. Meghalt 64 éves korában, Aquilában, 1444. május 20-án.

Szent Bernardin Jézus szent Neve tiszteletét terjesztette. 

Égszínkék alapon tüzes, sugárzó, arany napkorong belsejébe, egy táblára íratta Jézus nevének trigramját – IHS vagy JHS: Jézus nevének első három görög betűje – és körbe hordozta prédikációs útjai során. 

Sienai Szent Bernardin pap beszédeiből

Jézus neve az igehirdetők fényessége, mert ő a ragyogó világosság, aki az igehirdetőt beszélővé teszi, hallgatóját pedig hallóvá. Ugyan mit gondolsz, hogyan terjedt el oly hirtelen és gyorsan a hit világossága az egész földön, ha nem úgy, hogy Jézust prédikálták? Talán nem ennek a névnek fénye és íze tette, hogy Isten meghívott bennünket csodálatos világosságára? Azokhoz szólt az Apostol, akik megvilágosodtak, akik ebben a világosságban világosságot láttak: Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: úgy éljetek, mint a világosság fiai! Hirdessük úgy ezt a nevet, hogy ragyogjon, rejtekben ne maradjon. Nem szabad prédikálni piszkos szívvel, mocskos szájjal. Ő a választott edényben akar elrejtőzni és onnan akar előjönni.

Azért mondja az Úr az Apostolról: Választott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a nemzetek előtt, a királyok előtt és Izrael fiai előtt. Választott edénynek mondja, amelyben a legédesebb italt kínálja, hogy az embert ivásra csalogassa. Piroslik és fénylik ő a választott edényekben, hogy mint mondja: nevemet hordozza az edény. Mert ha tüzet gyújtunk, hogy rendet teremtsünk a szántóföldön, elégetjük a száraz füvet, a haszontalan cserjét, a tövisbokrokat, és hasonlóképpen, ha felragyognak a reggeli nap sugarai eloszlatván a sötétséget, elbújnak a tolvajok, a ház aláásását tervező éjszakai rablók, Pál szavára is, aki a pogányoknak prédikált harsogva, mint a mennydörgés, tündökölve, mint a felkelő nap: megemésztette a hitetlenséget, szétszórta a hazugságot, felragyogtatta az igazságot. Elolvadt a sok rossz, mint a lobogó tűz nyomán a viasz.

Körülhordozta Jézus nevét szóval, levéllel, csodával és jópéldával. Szüntelen dicsőítette Jézus nevét, nyíltan megvallva dicsőítette. Ezenfelül királyok, pogányok és Izrael fiai előtt hordozta ezt a nevet az apostol, mint világosságot felragyogtatta, beragyogta vele az országokat, mindenütt egyre kiáltozván: Elmúlt az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal. Megmutatta mindenkinek a világító mécsest, a tartóra állított mécsest, mindenütt hirdette Jézust, mégpedig a keresztrefeszített Jézust.

Ezért az Egyház, Krisztus menyasszonya, Pál tanítására támaszkodva mindig együtt örül a prófétával, amikor mondja: Istenem, ifjú koromtól oktattál engem, mindmáig hirdetem csodáidat, vagyis mindenkor. A próféta arra is buzdít: Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvösségét, vagyis Jézust, az ő Üdvözítőjét.

Istenünk, te Sienai Szent Bernardin áldozópap lelkébe csodálatos szeretetet adtál Jézus szent neve iránt. Tekints érdemére, és közbenjáró imájára add, hogy mindenkor a te szereteted lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.