1916 tavaszán három pásztorgyermek – a tízéves Santos Lúcia, unokatestvére, a kilencéves Marto Ferenc és Ferenc húga, a hétéves Marto Jácinta – egy ifjút pillantott meg, aki a Béke Angyalának nevezte magát, és imádságra buzdította őket. Nyár közepén az angyal Portugália őrzőangyalaként mutatkozott be, és arra buzdította a gyermekeket, hogy szeretetből hozzanak áldozatot Istennek. Szeptember végén az angyal az Eukarisztiával jelent meg, és megáldoztatta őket.

A Boldogságos Szűz Mária 1917. május 13-án jelent meg először Cova da Iriában. Arra kérte Lúciát, Ferencet és Jácintát, hogy imádkozzák a rózsafüzért, és hat hónapon át mindig ugyanabban az időpontban jöjjenek el hozzá. Augusztus 13-án a gyermekeket – a jelenések hitelességének kivizsgálásával kapcsolatban – bezárták, ezért a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg Valinhosban. A jelenés helyén a magyarok kápolnát építettek, melyet 1956. augusztus 12-én szenteltek fel. A Szűzanya imádságot, áldozatot és engesztelést kért.

Október 13-án hetvenezer ember jelenlétében történt a jelenés és a mindenki számára látható napcsoda. A jelenések kivizsgálása 1929. április 14-én fejeződött be. A megyéspüsök 1930. október 13-án körlevélben kihirdette a jelenések természetfeletti jellegét, és engedélyezte a Fatimai Szűzanya tiszteletét. 1931. május 13-án a teljes portugál püspöki kar elzarándokolt Fatimába, és felajánlották az országot Mária Szeplőtelen Szívének. A felajánlás a Szűzanya különleges oltalmának köszönhetően megmentette Portugáliát a második világháború borzalmaitól. Hálából a portugál asszonyok arany ékszereikből és körülbelül háromezer drágakőből koronát készíttettek, mellyel XII. Piusz pápa 1946-ban Marsella bíboros legátus által megkoronázta a kegyszobrot, és elrendelte Máriának, mint a Világ Királynőjének ünnepét.

40 évvel ezelőtt, 1981. május 13-án, a Fatimai Szűzanya emléknapján merényletet követtek el Szent II. János Pál pápa ellen. A pisztolygolyót a Szentatya elküldte Fatimába, s azt belefoglalták a Szűzanya koronájába.

A Boldogságos Szűz a fatimai jelenések alkalmával három dolgot kért: mindennapi rózsafüzér, ima és engesztelés a bűnösök megtéréséért; Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete, különösképpen az engesztelő elsőszombatokkal; a pápa ajánlja fel a püspökök kollégiumával együtt a világot Oroszország külön említésével Mária Szeplőtelen Szívének, és ezt a felajánlást mindig tudatosítsák.

A Fatimai Szűzanya három titkot is közölt a látnokokkal 1917. július 13-án. Az első kettőt Lúcia nővér 1941. augusztus 31-én levélben közölte a megyéspüspökkel. Az első titok a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a jövendölése volt, melyek a világra várnak, ha nem hallgat Mária intésére. A második titok Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének kinyilatkoztatása volt, mely reménycsillag a világ békéje és a lelkek üdvössége számára. A harmadik titkot Lúcia nővér 1944. június 17-én zárt borítékban adatta át a megyéspüspöknek, aki később a lisszaboni nuncius által eljuttatta azt Rómába.

A fatimai jelenésekhez kapcsolódik a pontevedrai jelenés 1925. december 10-én, amikor a Szűzanya az engesztelő elsőszombati ájtatosságot kérte, továbbá az 1929. június 13-i tuy-i jelenés, mely alkalommal Mária Oroszország felajánlását kérte. E felajánlást 1942. október 31-én XII. Piusz pápa végezte el. 1964. szeptember 21, én a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakának végén Szent VI. Pál pápa, 1984. február 25-én Szent II. János Pál pápa Rómában, a Szent Péter téren, a fatimai kegyszobor előtt a világ püspökeivel együtt megismételte a felajánlást.

A fatimai látnokok hősies erényeit az Egyház 1989. május 13-án elismerte. Szent II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában boldoggá, Ferenc pápa pedig 2017. május 13-án szentté avatta Ferencet és Jácintát.

(forrás: DIÓS ISTVÁN, Szentek élete)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.
Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.“
Jn 16,12-15

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondotta tanítványainak:
„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek: hová mégy? De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket.
Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek.
Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.” Jn 16,5-11

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz:
Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!
Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26–16,4a

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez:
„Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21

980 körül született Regensburgban, a bajor hercegi családból. Testvérét, II. Henrik császárt is a szentek között tiszteljük. Szent Wolfgang püspök nevelte, majd a gandersheimi kolostorban tanult, és apácának készült. Amikor Géza fejedelem 996-ban fia, István számára feleségül kérte, igent mondott, és vállalkozott Istvánnal együtt a magyarság megtérítésének szolgálatára. Gyermekei közül Szent Imre érte meg a felnőttkort. Veszprémben apácakolostort alapított. A hagyomány neki tulajdonítja az arannyal hímzett koronázási palástot és a pápának ajándékozott miseruhát. Udvarhölgyeivel együtt ő látta el egyházi ruhákkal az első magyar templomokat. Élete – hazánk sorsával együtt – István király halálával (1038. augusztus 15.) válságosra fordult. Birtokai egy részét elkobozták, őt magát a veszprémi kolostorban felügyelet alatt tartották. Végül is 1045-ben III. Henrik hadseregének segítségével elhagyta az országot. Passauban, a niedernburgi kolostorban előbb egyszerű bencés szerzetesnő, majd apátnő volt. Halála (1060 körül) után rövidesen szentként kezdték tisztelni. 

Gizella élete során áldozatos tevékenységet végzett. Önfeláldozóan adta magát másokért, az élet minden területén megállta helyét, példaként szolgálva akár a mai édesanyák számára is: feleségként bátorította férjét és segítette szolgálatát, családanyaként gyermekeit szeretettel nevelte, imádságos szentségi életet élt, miközben királynéként az ország javát szolgálta – kolostorok, templomok építésével, kézműves műhelyek kialakításával és kétkezi munkájával, szegények támogatásával.   

Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse, és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk, és majd egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”
Jn 15,9-11

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

240 körül született Alsó-Ausztriában (Noricumban, a mai Zeiselmauer községben). Mint a római hadsereg századosa a Diocletianus-féle üldözés alkalmával 40 keresztény katona védelmére kelt. Aquilinus noricumi helytartó elfogatta, majd Lauriacum (Lorch) mellett megkínozták, és malomkövet kötve a nyakába, az Enns folyóba dobták 304-ben. Hazánkban is népszerű szent, különösen a tűzvész és az árvíz ellen kérik segítségét.

Bangha Béla beszédeiből

A vértanúk az Oltáriszentségből merítettek erőt

Visszaszáll a lelkem a múltba. Szüzeket látok, és vértanúkat, akik liliomot tartanak kezükben, és pálmát lengetnek. Csodálva kérdezem őket: ti, virágai az emberiségnek, ti emberfeletti emberek, mi tett titeket oly naggyá, oly erőssé, hogy szembe tudtatok helyezkedni mindazzal, amit a test kíván, s az élet ígér?

S valamennyi egy titokzatos fehér kenyérre mutat, s az oltárra, amelyből mint élő szökőkútból árad a láthatatlan erő, a krisztusi lendület, a természetfölöttiség csodás varázsa, a hősiesség és a lelki nagyság vérhulláma. Látok férfiakat és nőket, ifjakat és leányokat, akik mind húsból és vérből valók, s mégis megállták helyüket a legnehezebb harcokban, és diadalra vitték törékeny testükben a lélek és keresztény eszmeiség örök igényeit. Honnan merítették erre az erőt? Kérdem tőlük, és valamennyi így felel: az Oltáriszentségből. Krisztus eleven testének s vérének vétele edzett meg bennünket, s az ojtott isteni erőt emberi erőtlenségünk törzsébe; az tisztította meg, s hasonlította át a mi vérünket, hogy Krisztus szívverése lett a mi szívünk dobogása. Oltáriszentség! Ami jó és nemes, tiszta és hősi volt valaha a kereszténység történetében, mind a te csodád, a te varázsod, a te ihlető erőd nagyszerű eredménye!