Csendes rózsafüzéres körmenetet szerveztünk 2020. május 13-án a fatimai évforduló alkalmából Isten dicsőségére és a Szűzanya tiszteletére, városunk és hazánk védelméért.
Ó Asszonyunk, Mária, drága jó Anyánk,
Jaj ne hagyj el, oltalmad terjeszd ki reánk.
Ave, ave, ave Maria * Ave, ave ave Maria
Kedves Testvérek!
Szeretettel ajánljuk megtekintésre plébániánk óriásplakátját a városunkból Nagykanizsa felé kivezető körforgalomnál. Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok – kérte és kéri a Szűzanya Medjugorjéban. Ez a kegyelem ideje. Május a Szűzanya hónapja, köszöntsük Őt akkor is, mikor úton vagyunk.
IMÁDKOZZATOK, MERT MEGTÉRÉSETEKTŐL FÜGG A JÖVŐTÖK!
1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyermeknek: Lucia Santos-nak és Francesco és Jacinta Marto-nak, engesztelésre, imádságra, bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a „napcsoda”, melyet a Szűzanya előre jelzett.
Urunk, Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az egész emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró a történelem folyamán.
Felajánló ima a Fatimai Szűzhöz – Szent II. János Pál pápa 1984. március 25.
„Ezért, ó emberek és népek Anyja, te, aki ismered minden szenvedésüket és reményüket, te, aki anyai szíveddel érzed a mai világban folyó összes harcot a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, halld meg kiáltásunkat, melyet a Szentlélektől indítva közvetlenül a te Szívedhez intézünk: öleld át az Anya és az Úr Szolgálóleánya szeretetével emberi világunkat, melyet – az emberek és népek földi és örök sorsa miatti nyugtalansággal – fölajánlunk és neked szentelünk. Különösen neked ajánljuk és szenteljük azokat az embereket és nemzeteket, melyeknek különlegesen szükségük van erre a fölajánlásra és neked szentelésre. „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”
„Íme, Krisztusnak Anyja, Szeplőtelen Szíved színe előtt az egész Egyházzal együtt egyesülni akarunk azzal a felajánlással, melyet irántunk való szeretetből a te Fiad tett, amikor önmagát ajánlotta föl az Atyának: ”Értük szentelem magam – mondta – , hogy ők is megszenteltek legyenek az igazságban.” (Jn 17 – 19) Egyesülni akarunk Megváltónkkal a világért és az emberekért tett fölajánlásban, melynek az Ő isteni szívében van hatalma megbocsátani a bűnöket és megvalósítani a megváltást.
E fölajánlás hatalma minden időkben érvényes, és átölel minden embert, népet és nemzetet, legyőz minden rosszat, amit a sötétség szelleme tud föllobbantani az emberi szívben és a történelemben, s ténylegesen föl is lobbantott a mi korunkban.
Ó, mennyire mélyen átérezzük annak szükségességét, hogy az emberiségért és a világért szenteljük magunkat: mai világunkért egységben Krisztussal! Krisztus megváltó művében ugyanis a világnak az Egyház által kell részesednie.
Minden teremtmény fölött légy, te, az Úr szolgálóleánya, aki a legtökéletesebben engedelmeskedtél az isteni szónak! Üdvözlégy te, aki teljesen eggyé lettél Fiad megváltó fölajánlásával! Egyház Anyja! Világosítsd meg Isten népét a hit, a remény és a szeretet útjain! Különösen azokat a népeket világosítsd meg, akiknek fölajánlását és neked szentelését várod tőlünk. Segíts nekünk annak a fölajánlásnak igazságában élnünk, melyet Krisztus a mai világ egész emberi családjáért végez. Miként fölajánljuk neked, ó Anyánk, a világot, minden embert és minden népet, úgy e világfölajánlást is a te anyai szívedre bízzuk. Ó Szeplőtelen Szív! Segíts legyőzni a fenyegető rosszat, mely oly könnyen gyökeret ver a mai ember szívében, s melynek fölmérhetetlen hatásai már ránehezednek jelen életünkre, s úgy tűnik, elzárják a jövő útjait!
Az éhségtől és a háborútól – ments meg minket!
Az atomháborútól – ments meg minket!
A kiszámíthatatlan önpusztítástól és mindenfajta háborútól – ments meg minket!
A kezdődő emberi élet ellen elkövetett bűnöktől – ments meg minket!
A gyűlölettől és Isten fiai méltóságának megvetésétől – ments meg minket!
A társadalmi, nemzeti és nemzetközi életben elkövetett igazságtalanságoktól – ments meg minket!
Isten parancsolatainak könnyelmű megszegésétől – ments meg minket!
A próbálkozástól, hogy az emberi szívekben elhomályosítsák Isten igazságát – ments meg minket!
A jót a rossztól megkülönböztetni képes lelkiismeret elvesztésétől – ments meg minket!
A Szentlélek elleni bűnöktől – ments meg minket! Ments meg minket!
Hallgasd meg, ó Krisztus Anyja, minden ember szenvedésének e segélykiáltását! Egész társadalmak szenvedésének segélykiáltását! Segíts nekünk a Szentlélek erejével legyőzni minden bűnt: az ember bűneit és a „világ bűnét”, a bűnt minden formájában. Nyilatkozzék meg még egyszer a világ történelmében a megváltás végtelen megmentő hatalma: az irgalmas Szeretet hatalma! Parancsoljon megállást a rossznak! Alakítsa át a lelkiismereteket! A te Szeplőtelen Szívedben mutatkozzék meg a remény fényed mindenkinek.”
Szent Lipót 1866. május 12-én született, a dalmáciai Herceg Novi városkában. Tizennyolc évesen jelentkezett a kapucinus rendbe, ahol a Lipót testvér nevet kapta. Padovában filozófiát és bölcseletet, Velencében teológiát tanult. 1890-ben szentelték pappá Velencében. Több helyen szolgált, majd 1909-től haláláig, 1942-ig Padovában élt. Fél évszázadot töltött gyóntatószobájának rejtekén, napi tizenkét órán át. Kereszt a falon, egy szék és egy térdeplő volt az összes bútorzata. Több szláv nyelven beszélt, illetve hallgatta mások bűneit, és szeretettől sugárzó arccal adott feloldozást a hozzá fordulóknak.
A nép már életében „szentté kiáltotta”, és hivatalos kanonizálására nem is kellett sokat várni.
1976. május 2-án Szent VI. Pál pápa a boldogok sorába iktatta, 1983. október 16-án pedig Szent II. János Pál pápa szentté avatta a gyóntatószék hősét és a keresztény egység apostolát.
Ez a nap a kapucinus rend ünnepe lett.
Imádság:
Istenünk, aki a tökéletes egység és a legfőbb szeretet vagy, te betöltötted Lipót áldozópapot a bűnösök iránti irgalmassággal és a keresztények egységé ért való buzgalommal. Közbenjárására add meg nekünk, hogy lélekben meg újulva mindenkire kiárasszuk szeretetedet, a hívők egységét pedig bizalommal és a szeretet kötelékeivel munkáljuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Kedves Testvérek!
Az állami és az egyházi rendelkezések szerint az enyhítéseknek megfelelően a héten – a korábbi időpontok szerint – elkezdődtek a nyilvános szentmisék.
Hétköznap: 7.00 és 18.00 órakor
Szombaton: 7.30 és 18 órakor
Vasárnap: 7.30, 9.30 és 18 órakor
Minden szentmise előtte fél órával zsolozsmát imádkozunk.
Kérjük, hogy
Ne felejtsük a korábban mondott Szűzanya kérését Medjugorjéban:
„IMÁDKOZZATOK, MERT MEGTÉRÉSETEKTŐL FÜGG A JÖVŐTÖK!”,
ezért az Engesztelő rózsafüzért (7 tizedeset) és a Szent Rafael imát és litániát a járvány megszűnéséig minden nap végezzük lehetőség szerint.
Májusban a templomban végezzük a Loretói litániát, amelyhez otthon is bekapcsolódhatunk, mert a Szűzanyához való fohászkodás nagyon erős. Ő még sok jót, reményt és védelmet hoz nekünk!
Együttműködéseteket továbbra is kérjük és köszönjük.
fr. Ocsovai Grácián ofm
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 14,1-6)
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Ezek az evangélium igéi.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 13,16-20)
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Ezek az evangélium igéi.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből. (Jn 12,44-50)
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette:
Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.
Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Ezek az evangélium igéi.
SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 11,19-26)
Azok a hívek, akik az István diakónus miatt kitört üldözés elől szétszéledtek, eljutottak egész Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, az evangéliumot azonban csak a zsidóknak hirdették.
Akadt azonban köztük néhány ciprusi és cirenei férfi is, akik Antióchiába érve a görögökkel is szóba álltak, és hirdették nekik az Úr Jézusról szóló evangéliumot. Velük volt az Úr segítsége, úgyhogy sokan megtértek, és az Úr hívei lettek.
Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi egyházba is. Ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor megérkezett, örvendezve látta az Úr kegyelmét, mindenkit buzdított, hogy őszinte szívvel ragaszkodjék az Úrhoz, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Így aztán nagyon sokan csatlakoztak az Úrhoz.
Barnabás erre elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte őt Antióchiába. Egy álló esztendőn keresztül részt vettek az összejöveteleken, és nagyon sok embert tanítottak. A tanítványokat először Antióchiában nevezték el krisztusiaknak, azaz keresztényeknek.
Ez az Isten igéje.
† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 10,11-18)
Abban az időben Jézus így szólt:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Ezek az evangélium igéi.