GALGÓCZY ERZSÉBET (1905-1962)
A XX. század nagy magyar hitvallójának, engesztelőjének rövid életrajza
Az Oltáriszentség kimentése
Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja 1905. június 27-én Szolnokon született 10. gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges kislány volt, gyermekkorában balesetek is érték. Elemi iskoláit alig tudta emiatt elvégezni. Elsőáldozó is csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt. Ettől kezdve napi áldozó lett. Jézus és a Szűzanya iránti szeretetét és odaadását édesanyjának köszönheti, aki még születése előtt felajánlotta Jézusnak és a Szűzanyának. 1919-ben az országot érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték.
A Zagyva folyó mellett álló szolnoki Vártemplomból – mely akkor kétfrontos ágyútűz alatt volt – kimentette a monstranciát és az Oltáriszentséget a cibóriumban. A megáradt Zagyvát átúszva, a fejére és vállára kötve mentette meg a DRÁGA TERHET. Már ekkor vértanúságra vágyott, szerette volna életét áldozni Krisztusért. Ekkor még csak tizennégy éves volt. Megtette, amit az akkori helyzetben egyetlen felnőtt sem mert megtenni. Ezért a hőstettéért nagy árat fizetett.
A betegségek. A Szűzanya és Jézus megjelenése Erzsébetnél
1920.március 12-én kerül betegen ágyba és ettől kezdve – ritka kivételtől eltekintve – élete végéig fel sem kel betegágyából. Negyvenkét évet súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve él át, de nem egyedül és elhagyatva. Betegségeit, szenvedéseit kereszthordozásként – vívódások után – felajánlja a hazáért és a lelkek mentéséért. (Betegségei: skarlát – és ennek szövődményeként – vesebaj, súlyos égési sérülés, angolkór, majd a tüdőgyulladás következményeként fellépő TBC. A roncsoló TBC a tüdőről áttevődik a belekre majd a csontokra. Állandó lázas állapot – sokszor 42 °C felett – mellette megjelennek a degeneratív mozgásszervi elváltozások, a szív és keringési rendszeri betegségek. Rendelkezik a mások betegségének „átvállalására” való képességgel. Járni alig, illetve egyáltalán nem képes.) Az 1929-es év július elején jelenik meg nála először – kezdetben nem ismeri fel – a Szűzanya, a „Szép Hölgy” alakjában és ettől fogva élete végéig majd minden nap. A Szűzanya részt vállal ápolásából, gyakran megáldoztatja, sőt időnként maga Jézus is áldoztatja. 1929 nagyböjtjében jelennek meg – időszakosan eltűnve – kezén és lábán, oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére. Ettől kezdve haláláig hetente – pénteki napokon – átéli Jézus kínszenvedését. Együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve.
Az engesztelő fehér vértanú életszentsége
Magát teljesen felajánlva Jézusnak és a Szűzanyának magyar nemzetünk bűneiért engesztelt, így élte betegágyában hihetetlen mélységű testi- és lelki szenvedéssel teli életét haláláig. Napról napra vált Krisztus fehér vértanújává. Életútja párját ritkító misztika. A Szűzanya kérésére REJTETTSÉGBEN ÉLTE LE ENGESZTELŐ ÉLETÉT. A halála óta több, mint 50 év telt el, és kevesen tudnak róla. 2011-ben a szolnoki Vártemplomban előadás hangzott el életéről a VII. Váci Egyházmegyei Találkozó keretében, majd 2012-ben a szolnoki Belvárosi Plébániatemplomban volt újabb előadás róla. 2012-ben mennyei születésnapja 50. évfordulóján, jelenlegi tisztelői – több helyszínen – hálaadó emlékmisét mondattak érte. Szent Pió atya – a kortársa – megemlékezett róla. Egy alkalommal magyar zarándokok keresték fel, akiket így fogadott: „Minek jönnek maguk ide Magyarországról? Van maguknak is stigmatizáltjuk: Galgóczy Erzsébet.”
Papok, szerzetesek és világi segítők kísérték életútján, akik tanúságot tettek mellette. 1934-ben akkori lelkivezetője, P. Oberten Odilo József ferences szerzetes (1892-1973) Rómában a Főgenerális atyával együtt beszélt XI. Piusz pápának (pontifikátus: 1922-1939) Galgóczy Erzsébetről. XI. Piusz akkor ezt mondotta: „Isten a műveit csodálatos úton tudja megvalósítani, ha azokat valóban Ő akarja.” 1944-ben átélte Szolnok ostromát. A II. világháborút követő kommunista, ateista, egyházüldöző környezetben a vádak, meg nem értések, egyházi vizsgálatok csak súlyosbították szenvedéseit. Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást. 1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, miközben a lelkivezetője volt. Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk. Neve Európa több országában ismert (pl. Ausztria, Franciaország, Lengyelország, Németország).
Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én. Életszentségét több kortársa felismerte. Halálakor rózsaillat töltötte be a szobát. Tisztelői később is érezték a rendkívüli mennyei illatot a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírjánál. A temetői nyilvántartásban neve mellett a „szentéletű” jelző áll.
A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez 1946 augusztus 30-án: „Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden. Nagy szándékainak megvalósításához téged használt és környezetedet eszköznek.”
IMA GALGÓCZY ERZSÉBET megismeréséért, boldoggá avatásáért
Mindenható Istenünk! Hálát adunk Neked Galgóczy Erzsébet engesztelő életéért. Ő már 14 éves korában életét szerette volna áldozni Krisztusért. 42 éven át ágyhoz kötötten szenvedett, lelkeket mentett, engesztelt magyar hazánk bűneiért. Úr Jézus, Te Szeplőtelen Édesanyád gondoskodására bíztad, megváltói Szent Sebeiddel tüntetted ki. Alázattal kérünk add, hogy rejtett életét minél többen megismerhessük, közbenjárónk legyen szükségeinkben, boldogjaink között tisztelhessük Isten egész népe javára, a Szentháromság dicsőségére. Ámen.