A Boldogságos Szűz Mária emléknapján ujjongva köszöntsük az Urat!

Szent Proclus konstantinápolyi püspök beszédeiből

Örvendjenek az egek, és a felhők hullassák közénk az Igazságosságot, mert megkönyörült az Úr az ő népén (vö. Iz 45, 8). Örvendjenek az egek, mert kezdetben őket teremtette Isten, majd Ádámot is megalkotta a Teremtő a szűz földből, és ő úgy jelent meg, mint Isten barátja és bizalmasa. Örvendjenek a magas egek, mert Urunk megtestesülése által most megszentelődött a föld, és az emberi nem megszabadult a bálványáldozatoktól. A felhők pedig hullassák közénk az Igazságosságot, mert vége már Éva botlásának, és megbocsátást is nyert Szűz Mária tisztasága révén és a tőle született Istenember által. A mai napon Ádám – az ősi elvettetés után – megszabadult ama borzalmas halálos ítélet alól.

Megszületett tehát a Szűztől Krisztus, és testet öltött Isten örök terve szerint, amit ő maga is vállalt: Az Ige testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 14); s ezért Isten anyja lett a Szűz. Tehát a Szűz már anya, mert ő szülte a Szentlélek erejéből megtestesült Igét, de úgy szülte, hogy szüzességét is megtartotta, így akarta az, aki ily csodálatosan született. A Szűz tehát anyja lett Isten megtestesült Igéjének, annak emberi természete szerint. Az Ige benne vette magára az emberi természetet, és megjelent köztünk a két természet egységében, a mennyei Atya bölcsessége és akarata szerint, aki jóságában csodákat művel. Test szerint közülük származik Krisztus (Róm 9, 5), amint Szent Pál is mondja.

Olyan volt, mint amilyen most is, olyan is lesz, és megmarad, hiszen miattunk lett emberré; az emberi nem szerelmese lett emberré, azzá, ami előbb nem volt; de emberré lett, és ugyanakkor minden változás nélkül megmaradt Istennek. Miattam hasonlóvá lett hozzám; az lett, ami előbb nem volt; megtartotta viszont azt, ami volt. Tehát emberré lett, hogy magára vegye szenvedéseinket, minket pedig Isten fogadott gyermekeivé tegyen, s megadja nekünk azt az országot, amelyre bárcsak méltóvá is tenne bennünket az Úr Jézus Krisztus kegyelme és irgalma, akinek az Atyával és a Szentlélekkel dicsőség, tisztelet és hatalom, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.
A test világossága: a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?
Mt 6,19-23

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” 

Mt 6,7-15

IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, Szent Kinga, Boldog Konstancia és Szent Margit testvére. 1238 körül született. Szüleivel együtt végigszenvedte a tatárok előli menekülés viszontagságait. Szülei alig 5 éves korában nővérének, Boldog Kingának, Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségének gondjaira bízzák. 1256-ban lett Jámbor Boleszláv fejedelem felesége, három leánya született. Kitűnt férje iránti szerető engedelmességével, útjaira elkísérte, hogy segítse a szegényeket. A ferences eszmény hatására két kolostort alapított a klarisszáknak. Férje halála után (1279) belépett a klarisszák sandeczi kolostorába, ahol nővére, Szent Kinga már várt reá. Majd a férjétől alapított gnieznói kolostor főnöknője lett, ahol egyik leánya szintén klarissza szerzetes volt. Életét a ferences szegénység, egyszerűség, és az Üdvözítő szenvedéséről való elmélkedés jellemezte. 1298. június 11-én halt meg, sírja zarándokhely lett. XII. Leó pápa 1827-ben avatta boldoggá.

Mindenható, örök Isten, te Boldog Jolánt irgalmasan kiemelted a földi jólét pompájából, és elvezetted szent Fiad keresztjének alázatos hordozására: a kemény önmegtagadó életre. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy lemondva a földiekről, őszinte szívvel keressük a mennyei javakat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Hallottátok, hogy ezt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Mt 5,43-48

Páduai Szent Antal Luzitániában (a mai Portugália), Lisszabonban született a XII. század végén (1195?). A helybeli káptalani iskolába került, majd alig tizenöt évesen, szülővárosában az ágostonrendi kanonokok közé lépett. Az összeszedettségre és tudományokra éhes fiatal szerzetest, hogy rokonai ne zavarják, (szülei úgy látszik már nem éltek) Koimbrába küldték. Páratlan odaadással és sikerrel tanulmányozta a Szentírást és a szentatyákat. Nemsokára áldozópappá szentelték. 1220 nyarán Marokkóból Koimbrába hozták át Assisi Szent Ferenc első misszionárius és vértanú fiainak, Berárd és négy társának (jan.16.) földi maradványait. A vértanúk látása lélekben megrázta a fiatal kanonokot. Minden lebeszélés és gúnyolódás ellenére még azon a nyáron elöljárói engedéllyel a koimbrai ferences kolostor novíciusa lett. Fogadalomtétele után végre teljesült a vágya: elindulhatott Marokkóba misszionáriusnak. A kikötőben súlyos betegségbe esett. A hajó pedig, amellyel haza akart térni, Szicília partjain kötött ki. Be kellett látnia: Istennek más terve van vele. így találkozhatott 1221 Pünkösdjén Assisiben a Szent Rendalapítóval az egyetemes káptalanon. Ezen a „gyékényes káptalanon” észre sem veszik a háttérben maradó testvért, végül a romagnai tartományfőnök viszi magával a Forli melletti montepaulói remeteségbe. Egy alkalommal a domonkosok előtt elöljárója parancsára beszélnie kell. Felfedezik rendkívüli tehetségét. Itáliában és Franciaországban óriási sikerrel hirdeti Isten igéjét, az eretnekek megtörője lesz. Ő tanít először teológiát Szent Ferenc Rendjében. Mély tudással és jámborsággal teli beszédeit írásai őrzik. 1231-ben Páduában halt meg.

Páduai Szent Antal beszédeiből

Akit eltölt a Szentlélek, az különféle nyelveken beszél. A különféle nyelv a Krisztusról tett különféle tanúságtétel. így az alázatosság, a szegénység, a türelem és az engedelmesség. Akkor beszélünk ezeken a nyelveken, ha magunkon keresztül megmutatjuk másoknak. Élő a beszéd, ha beszélnek a tettek. Kérlek benneteket: szűnjenek meg a szavak, és beszéljenek a tettek! Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak a tettek. Ezért megátkoz az Úr bennünket, hiszen azért átkozta meg a fügefát, mert nem talált rajta gyümölcsöt, csak levelet. „Az igehirdető azért kapta a Törvényt – mondja Gergely -, hogy amit hirdet, azt tegye meg.” Hiába dicsekszik azzal, hogy ismeri a törvényt, ha a tetteivel lerombolja, amit tanít.

Az apostolok viszont úgy beszéltek, ahogy a Lélek szólásra indította őket: Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek szólásra indítja, nem úgy, ahogy a saját lelke indítja! Vannak ugyanis olyanok, akik a saját lelkük szerint beszélnek, akik mástól lopják a szót és azt úgy adják elő, mintha sajátjuk volna, és azt a magukénak tulajdonítják. Az ilyenekről és más hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Azért én a próféták ellen fordulok — mondja az Úr —, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr{n}{r}Jer 23, 30-32{/r}{/n}.

Szóljunk hát úgy, ahogy a Szentlélek indított bennünket szólásra. Kérjük öt alázattal és áhítattal, árassza ránk kegyelmét, hogy Pünkösd napját úgy ünnepeljük, hogy mind az öt érzékünk tökéletesedjék, a tízparancsot pedig megtartsuk. A heves szélvészt őrizzük meg, teljünk el vele. Töltsön el bennünket a megrendült bűnbánat heves szele. Gyulladjon föl bennünk a bűnvallomás tüzes nyelve, hogy lángra lobbanjunk és felragyogjunk a szentek fényességében, s így a háromságos egy Istent méltók legyünk meglátni.

Szent Atanáz püspök leveleiből

Sohasem volt haszontalan a régi hagyomány, a katolikus Egyház hitének és tanításának kutatása, tudniillik amit az Úr átadott, az apostolok hirdettek, és az atyák pedig megőriztek. Ezen alapszik ugyanis az Egyház, s ha valaki ettől eltávolodik, már nem lehet keresztény, és nem is nevezhető többé semmilyen jogcímen kereszténynek.

Így tehát a Háromság szent és tökéletes, s az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben ismerjük meg. Semmi idegen vagy kívülről származó dolog nincs benne, és nincs összetéve teremtőből és teremtett dologból, hanem az övé a mindent teremtő és létrehozó erő. Természete egy és önmagával azonos, és tevékenysége is egy. Az Atya ugyanis mindent az Ige által a Szentlélekben cselekszik, s ily módon megmarad a Szentháromság egysége. Az Egyház így hirdeti az egy Istent, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van (Ef 4, 6). Mindennek fölötte áll, mint Atya, azaz eredete és forrása mindennek; mindent áthat, mégpedig az Ige által; s végül mindenben benne van: a Szentlélekben.

Szent Pál, amikor a lelki dolgokról ír a korintusiaknak, mindent az Atyaistenre, mint Főre vezet vissza a következő módon: A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent végbevisz, ugyanaz (1 Kor 12, 4-6).

Amit a Szentlélek kinek-kinek kioszt, azt az Atya adja az Ige által. Hiszen ami az Atyáé, mindaz a Fiú tulajdona is; ezért mindaz, amit a Fiú a Lélekben ad, igazában az Atya ajándéka. Ehhez hasonlóan, amikor a Lélek bennünk van, az Ige is bennünk van, akitől kaptuk a Lelket, s az Igében az Atya is. Így válik valóra: Atyám és én hozzá megyünk, és benne fogunk lakni (Jn 14, 23). Ahol ugyanis fény van, ott van a ragyogás is; ahol pedig a ragyogás van, ott van a hatása is, és feltündököl a kegyelem.

Szent Pál ugyanezt a korintusiakhoz írt második levélben így tanítja: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (2 Kor 13, 13). A kegyelem és az ajándék ugyanis, amely a Szentháromságban adatik, az Atyától a Fiú által a Szentlélekben adatik. Mert amint az Atya a Fiú által adja a kegyelmet, úgy az adományokban való részesedés csak a Szentlélekben lehetséges. De amikor ebben részünk van, az Atya szeretetét, a Fiú kegyelmét és a Szentlélek egyesítő erejét mondhatjuk magunkénak.

Ciprus szigetén született. A legelső jeruzsálemi hívők egyike. Antiochiában hirdette az evangéliumot, majd Pál apostolhoz csatlakozott, és elkísérte első útján. Részt vett a jeruzsálemi zsinaton. Szülőföldjére hazatérve az evangéliumot terjesztette. Ott is halt meg.

Amikor Barnabás megérkezett Antiochiába, és látta az Isten kegyelmét, boldog volt, mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. Mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. 

Istenünk, te Szent Barnabás apostolt eltöltötted hittel és Szentlélekkel, és kiválasztottad a pogány népek megtérítésére. Add, hogy szóval és tettel hűségesen tanúságot tegyünk Krisztus evangéliumáról, amelyet ő oly buzgón hirdetett. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
Hallottátok a parancsot: „Ne törj házasságot!” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson.
És ezt is mondták: „Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet.” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.
Mt 5,27-32

XVI. Benedek pápa kívánságának eleget téve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció hét évvel ezelőtt elrendelte Jézus Krisztus örök főpapságának ünnepét, a püspöki konferenciákra bízva annak bevezetését.

Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”
Lk 22,14-20