Mt 21,1-11; Iz 50,4-7; Fil 2,6-11 Mt 26,14-27,66

„Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban!”

Jézus az Úrnak, vagyis Izrael Istenének a nevében jön. A szó szoros értelmében senki soha nem jött és nem is jöhet az ő nevében, vagyis az ő isteni természetének hatalmával, csak maga Isten, az Isten egyszülött Fia.
Egy percre sem szabad feledni a szent liturgia felidéző és jelenvalóvá tevő cselekedetei közepette, hogy kicsoda ez a Jézus. Maga az Isten! Így és csak is így lesz azonnal jelenvalóvá a múlt, mert Isten és az Isten szent Fia jelen van ott, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében. És csakis így kerülnek szinte elviselhetetlenül éles megvilágításba a felidéző szertartás mozzanatai, hogy meghatnak, megrendítenek minket anélkül, hogy prédikációt hallgatnánk; és azzal a talán meg sem fogalmazott meggyőződéssel hagyjuk el a templomot, hogy meg kell térnünk: régi bűneinket el kell hagynunk, nem várhatunk tovább.
Milyen megrendítő, hogy a végtelen Isten emberré lévén nem harci paripán, hanem szelíd kis állaton, szamáron vonul be Jeruzsálembe! Ki hitte volna, hogy Isten így jön el? Az állatok szolgálata mellett megjelennek a növények is: a friss ágak, amelyeket puha szőnyegként eléje terítenek. Az egész föld hódol a Teremtő előtt, a leterített ruhákban pedig az emberi civilizáció és kultúra borul le szerényen a lába elé. És a gyerekek ajkán felhangzik az igazság: ő Dávid Fia, a Messiás, akit Isten megígért az ősatyák és próféták által…
Minden szentmisében van egy pillanatnyi Virágvasárnap, az átváltoztatás előtt, mert nem más az, mint az Úr hatalommal való érkezése és bevonulása a keresztény lélekbe a szentáldozás által. Benne áldottak vagyunk mi is.
„Hozsanna a magasságban!” Úgy hangzik ez, mint Karácsony éjszakáján az angyali szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek. Békesség a földön a jóakaratú embereknek.”
Isten áldása, Jézus a mi békességünk. Benne van kiengesztelődésünk és örök nyugalmunk, vele az ég, Isten jelent meg a földön, és a föld, az emberi természet emelkedett az égbe.
Jézust az angyali világ is dicsőíti. A mi gyatra éneklésünk az ő tökéletes dicséretük földi visszhangja. Angyalok sokasága gyűlik az oltár közelébe, és csatlakozik a nagy és egyetemes, valahol a földön minden pillanatban megvalósuló virágvasárnapi bevonuláshoz.

(Barsi Balázs–Telek Péter-Pál: Magasság és mélység)