Ki az igaz Isten előtt?

Christoph Schönborn bíboros gondolatai 2016. október 23. vasárnapján (Lk 18, 9-14).

Mindig csodálkozom azon, amikor vallásos körökben azt hallom, hogy imádkoznak a „bűnösökért”. Mégy fiatal koromban megkérdezték tőlem: kiért is imádkozunk itt tulajdonképpen? Akkor is, és most is él bennem a gyanú, hogy a „bűnösök” szó alatt leginkább másokra gondolunk. Biztosan jó dolog imádkozni a bűnösök megtéréséért. Mert nincs annál szebb, mint mikor valaki, akit markában tartott a gonosz, megszabadul tőle, és Istenhez fordul! Ennyiben joggal imádkozott sok ember Hitler vagy Sztálin megtéréséért. És bizonnyal jogos dolog azért imádkozni, hogy egy gyilkos vagy egy erőszaktevő rátaláljon tettei igaz megbánására.

És mégis ott van a kérdés, vajon egy ilyen imádság csak „másokra” vonatkozik-e, vajon nem lebeg-e legalább ott a gondolat: Én is egy ember vagyok, aki hibát követ el, én is bűnös vagyok. Pontosan erről van szó Jézusnál a mai evangéliumban. Jézus elmond egy példázatot. E ponton azokhoz az emberekhez fordul, „akik meg voltak győződve igaz voltuk felől és másokat megvetettek”. Kiről beszél itt Jézus? Melyik emberre gondol? Ki jut eszembe, amikor ilyen öntelt emberekről olvasok, akik másokat lenéznek?

Komolyan be kell vallanom: Jézus egészen közvetlenül és személyesen engem szólít meg, noha törekszem arra, hogy ne vessek meg más embereket. Pontosan látom, hogy én magam vétkes, sőt bűnös vagyok. Járulok is annak rendje és módja szerint szentgyónáshoz, hogy bevalljam bűneimet és feloldozást kapjak alólunk. Szívemben azonban mégis felfedezem a gondolatot: Annyira gonosz még sem vagyok, mint ez vagy az. És hirtelen azt érzem, hogy szintén hasonló gondolat fogalmazódik meg bennem, mint abban a farizeusban, akiről Jézus beszél. Én is felsorolom belül néha, mi minden jót tettem. Végtére is: senkit nem öltem meg! Egyházi hozzájárulásomat becsületesen fizetem. Rendszeresen járok templomba. Tehát annyira rossz mégsem lehetek.

Van Jézusnak valami kifogása a vallásos emberekkel szemben? Biztosan nincs! De egész határozottan nincs kedvére az álszenteskedés! Mindaz, amit ez a vallásos farizeus felsorol, jó: Az, hogy böjtöl és imádkozik, valamint megfizeti a templomi adót. Ebben a szép gyümölcsben a féreg a hiúság. A farizeus tulajdonképpen nem Istenhez imádkozik, hanem önmaga körül forog. Még rosszabb dolog: azért hasonlítja össze magát másokkal, hogy jobbnak tartsa magát náluk.

Egy ilyen másik ember „egészen hátul” áll. Tudja, hogy tényleg vaj van a füle mögött. Nem mer az égre tekinteni. Csupán egy mondatot képes kimondani: „Uram, kegyelmezz nekem, bűnösnek.” Jézus egyértelmű. Ez a hátul álló ember „megigazultan tért haza, a másik pedig nem”. Jézus egészen komolyan gondolja: Ha te másokat megvetsz, egész vallásosságod mit sem ér. Verjed saját melled! Mit tudod, hogy az, akit lenézel, hogy áll valójában Isten előtt? A mai vasárnap kérdése: Mikor viselkedek úgy, mint az egyik, és mikor úgy, mint a másik Jézus történetében?

Fordította: fr. Tóth Vencel ofm