Zalamegyei ujság, vasárnap 1926. november 28. 1-2.o.

Harangzúgás, zászlóerdő és virágos ablakok mellett vonultak be Zalaegerszegre Szent Ferenc fiai

Megáldották a zalaegerszegi ferences zárdát, – A szeretet és béke nevében jöttek a ferencesek a megy székhelyére.

Zalaegerszeg nov. 27. Ami egy év előtt még csak forró óhaja volt a zalaegerszegi és környékbeli katolikus híveknek, az ma valósággá vált: Szent Ferencnek, a „szociális szentnek” fiai bevonultak Zalaegerszegre, hogy mint a nép igazi barátai megkezdjék nálunk üdvös munkásságukat. Az esemény jelentőségét növeli, hogy ez a bevonulás az assisi szent centenáriumi évében történt. Zalaegerszeg közönsége átérezte ezt a jelentőséget és ennek megfelelően fogadta az egyszerű szerzeteseket. Az egész várost fellobogózták, az ablakokat virágokkal díszítették s mikor az állomásra befutott a szerzeteseket hozó vonat, megkondultak a harangok, és zúgtak a zárda benedikálásáig¹.

Az állomásépületet ez alkalommal szintén zászlókkal és virágokkal díszítették s a pályaudvaron megjelentek a hatóságok és egyesületek képviselői, valamint nagyszámú közönség, hogy fogadják a város új lelkipásztorait, akikkel együtt jött a rend tartományi őre is, a tartományi főnök nevében, aki jelenleg éppen Zalában, Szentgyörgyvölgyön tart missiót² s ezért nem jöhetett el közénk.

A ferencesek üdvözlése.

Az állomásról a ferencesek és kísérőik a plébániatemplomba vonultak, majd körmenetben a világi papságtól és a hívőktől követve mentek ki a zárdába. A zárda és a templom előterén hatalmas közönség gyülekezett. Kivonultak az összes iskolák, a csendőrségnek egy díszszázada, valamint az összes hatóságok és egyesületek. Amidőn a díszkapun áthaladva a szerzetesek a zárda elé érkeztek, az Egyházi Ének- és Zeneegyesület vegyeskara énekelt, majd Czobor Mátyás polgármester üdvözölte a szerzeteseket. Mindenek előtt megköszönte, hogy a pályaudvaron a rend őre megáldotta Zalaegerszeg városát. Ezt, hogy velük a hétszázéves ferences lélek költözik a város falai közé, az a lélek amely hivatva van megerősíteni a hitéletben a város lakosságát. A város nevében köszöntötte a szerzeteseket és kívánta, hogy amilyen szeretettel fogadja a lakosság őket, oly szeretettel működjenek új otthonukban.

Majd a polgári leányiskola egyik tanulója Zalaegerszeg leányai nevében üdvözölte a szerzeteseket, s a rendház főnökének virágcsokrot nyújtott át. Utána Kucsera István „Zrínyis” cserkész a város ifjúságának üdvözletét tolmácsolta.

P. Deák Szulpic, a rendház főnöke, költői szárnyalású, lelkes beszéddel válaszolt az üdvözlésekre. A Boldogságos Szűz szavaival, Magnificattal ad hálát az Úrnak, hogy megengedte érni nekik ezt a napot. Az Isten keze – mondotta – rányugodott erre a területre, s most alig egy év után templom és zárda emelkedik az égnek az egykori lovarda helyén. A szent Ferenc barátok otthona lesz ez a zárda, s az assisi szent fiai innét fogják hirdetni a népnek az áldást és békét, innét terelik az embereket Isten felé: nemcsak szóval, de életük példájával is. Bizalommal jöttek ide és együtt akarnak működni a város lakosságával, hogy felbugyoghasson az isteni kegyelem forrása. Isten áldását és békéjét kéri egész Zalaegerszeg városára.

A kulcsok átadása és a zárda megáldása.

Pehm József apátplébános ezután átadta a tartományi őrnek a templom és kolostor kulcsait, majd megkezdte a kolostor benedikálását. A szertartás végeztével P. Deák Szulpic házfőnök a tartományi őr kezeibe tette a hitvallást és az esküt, mire a tartományi őr átadta neki a templom és a zárda kulcsait e szavak kíséretében: „Figyelmezzetek, hogy se te, sem testvéreid soha meg ne feledkezzetek arról a nagy jótéteményről, melyet Zalaegerszeg városa irántunk tanúsított.

Az üdvözlések.

Majd a szerzetesek üdvözlése következett. Elsőnek Gyömörey György főispán köszöntötte a ferenceseket a vármegye közönsége és a hatóságok nevében. Ez a templom és zárda – mondotta – egy magyar király tragédiájának és egy szerencsétlen nemzet tragikus korszakának idején épült a lelki szomorúság emlékére. De a lelki szomorúság e helyének a lelki örömök helyévé kell válnia; akik itt megfordulnak: a megcsüggedtek, az elfáradtak, azok kell, hogy innét új hitet, mennyországos lelkületet vihessenek az életbe. A ferences rend alapítója inkarnációja volt a szeretetnek, hiszi, hogy az ő fiai alapítójuk szellemében oly munkát fognak végezni, ami e környéket a magasba emeli.

P. Deák Szulpic lendületes válaszában ígéretet tett, hogy ők igenis azt akarják, hogy ebből az épületből mennyországos lelkülettel távozzék mindenki. Ezt írja elő nekik Szent Ferenc példája. Az ő fiai hétszáz éven át nem feledték el rendalapítójuk örökségét. Zalaegerszegen is dolgozni fognak a szeretet nevében, kéz a kézben a hívek boldogságért.

Péterffy Béla gimnáziumi igazgató a nevelők, özv. Szigethy Elemérné a zalaegerszegi nőegyesületek, Szalay László táblabíró pedig a város férfi lakossága nevében üdvözölte a szerzeteseket. P. Deák valamennyiüknek igen meleg és közvetlen hangon válaszolt. Hangoztatta, hogy ők a tanároknak és tanítóknak odaadó segítőtársai lesznek, éppúgy a nőegyleteknek jótékony munkájukban. Szalay táblabírónak válaszolva pedig azt a reményét fejezte ki, bárcsak hamarosan visszajönne Nagymagyarország és annak trónján II. Ottó királyt láthatnók.

Végül Pehm József apátplébános indítványára a zárda megáldása alkalmából üdvölő táviratot küldtek Mikes püspöknek, a Szentgyörgyvölgyön tartózkodó P. Bendes Valérián tartományi főnöknek és Battyhány Pálné grófnénak, a templom és zárda legnagyobb jótevőjének.

A közönség ezután félórai időt kapott a zárda megtekintésére, aminek letelte után életbe lépett a rend szigorú szabályzata, amelynek értelmében nő a lábát a kolostorba nem teheti.

Köszönöm a segítséget Csomor Erzsébet levéltárosnak