Szűz Mária fatimai jelenései

A fatimai jubileum előkészítése:

 

Fatima – egy kis portugál kisváros

Fatima közép-Portugáliában található, Santarém régióban, vila Nova de Ourém kerületben, 50 km-re az Atlanti-óceántól, Lisszabontól pedig 128 km-re. Ma 10302-en laknak benne, szállodái ugyanennyi zarándokot képesek befogadni. A város központja mára a Szűz Mária bazilika lett, illetve a tér amely övezi, hiszen itt milliós zarándok tömegek fogadására készülnek. Kicsit a Szent Péter térre hajaz, de neoklasszikus stílusban épült. Még üresen is lenyűgöző látványt nyújt, a több focipályányi térre egy kőfalba vájt ajtón léphetünk, ahonnan kikövezett út vezet a templomig. A jelenés helye Cova da Iria ( a Béke völgye) a család birtoka volt volt, mára „egy nagy falu” lett.

A három gyermek

Lúcia de Jesus dos Santos, 1907. március 22-én Aljustrelben (Fatima egyik külvárosa) született. Testvérei: Maria dos Anjos, Teresa, Manuel, Gloria, Karolina. Lúcia szívesen játszott a gyerekekkel a város utcáin, különösen a táncot szerette, melyben igen ügyes volt. Édesnyja gyakran ápolt betegeket, s befogadta a határban dolgozó szomszédok gyermekeit, s vigyázott rájuk. Édesanyja tanította neki a hittant először, gyakran olvastak föl a szentek életéből is. Első szentáldozására 6 éves korában került sor, miután kitűnően levizsgázott a katekézisből. 1915-ben, mikor már hét éves volt, a szülei elhatározták, hogy rábízzák a nyáj őrzését. Az összes pásztortársa, akik szintén hasonló korú gyermekek voltak, együtt akartak pásztorkodni, illetve játszani vele. 1916-tól kezdve őrzi együtt a nyájat Lúcia, Francisco és Jácinta. A jelenések után 1921-ben a püspök utasítására elhagyta szülőfaluját, és egy leánynevelő intézetbe költözött a dorottyás nővérekhez Pilarba. 1925 nyarán maga is belépett a nővérek közösségébe. Ugyanezen évben kapja meg az Elsőszobmat megszentelésére vonatkozó ígéreteket, melyek szerint aki 5 egymást követő szombaton meggyón, megáldozik és elimádkozza a rózsafüzért, valamint a titkokról elmélkedik, megkapja az üdvösségre szükséges kegyelmet halála pillanatára. Hasonló jelenést élet át 1926. február 15-én, 1929. június 13-án is. 1934. október 3-án tett örökfogadalmat, vagyis istennek szentelte magát egész életére. 1946-ban a karmelita rend coimbra-i konventjébe kérte felvételét, s ott élt egészen haláláig a „Szeplőtelen Szűzről nevezett Lucia nővér” néven. 2005. február 13-án, 97 éves koránban halt meg Coimbrában.

Lúcia unokaöccse Francisco Marto, 1908. június 11-én Aljustrelben született. A szülei hét éves korában rábízták a nyáj őrzését. Szívesen játszott a hasonló korú gyermekekkel, de táncolni egyáltalában nem szeretett, inkább elővett furulyáját, s fújta a táncosok kedvére. Szívesen mászott fel a fák tetejére, s ott énekelt, furulyázott. 1918 októberében súlyosan megbetegedett. Francesco csak azért volt szomorú, ha nem volt ereje a rózsafüzért imádkozni, egyébként a gyógyulásra vonatkozó biztatásokat visszautasította, hiszen Máriával való találkozásra készült a Mennyben. „Betegsége alatt Ferenc mindig vidám és megelégedett volt. Néha megkérdeztem:

– Ferenc, sokat szenvedsz?

– Elég sokat, de nem számít. Szívesen szenvedek, hogy vigasztaljam az Úr Jézust. Aztán úgyis megyek hamarosan az égbe.” (u.o. 136.o.)

1919. április 4-én, pénteken reggel 10 órakor Fatimában hunyt el, spanyolnáthában. A fatimai temetőben helyezték nyugalomra, de 1952. március 12-én átvitték a bazilika jobb oldali kápolnájában.

Lúcia unokahúga Jacinta Marto 1910. március 11-én Fatimában született. Nagyon szeretett játszani a szomszéd gyermekekkel, különösen Lúciával, bár kissé sértődékeny volt, csak akkor örült, ha társai gombjait elnyerte. Gyenge szervezete betegségre hajlamos volt, a meleget nehezen viselte. Szívesen táncolt és énekelt, ha meghallotta Francescot zenélni. Az első jelenések után több zarándok kérte közbenjárását, amit igyekezett továbbítani Máriának. Sokat imádkozott egy asszpnyért, aki nem volt hívő, s gyakran szidta a gyermekeket. Máskor beteg asszonyért imádkozott gyógyulásáért, vagy egy katonáért, hogy ne kelljen háborúba mennie. 1918-ban tüdőgyulladást kapott, melyet a mellhártya betegsége követett. Hamarosan kórházba szállították, de meg nem gyógyult, szenvedéseit fölajánlotta Szűz Máriának. A kórházban szintén megjelent neki Mária. 1920. február 20-án Lisszabonban hunyt el, Vila Nouva de Ourém temetőjében temették el, de 1951. március 1-jén a fatimai bazilikába helyezték át.

II. János Pál pápa 2000. május 13-án mindkét látnokot boldoggá avatta, február 20-án tartjuk emléknapjukat.

A jelenések

Az angyal háromszor jelenik meg nekik

1916-ban, egy tavaszi napon erős szél rázta meg a fákat, ekkor láttak meg az olajfaliget fölött egy alakot, aki szinte átlátszó, és nagyon szép volt. Lúcia így ír róla: „Amikor hozzánk érkezett, így szólt:

– Ne féljetek! A béke angyala vagyok. Imádkozzatok velem együtt!

Letérdelt, homlokával a földet érintette, és háromszor ismételtette velünk ezeket a szavakat: Istenem, hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak, nem remélnek és nem szeretnek. Ezután felkelt és hozzáfűzte:

– Így imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve meghallgatja kéréseiteket.” (Fatimáról beszél Lúcia nővér, 59.o.)

Az angyal még többször megjelent a nyár folyamán. Az egyik jelenés alkalmával újabb imát tanított a gyermekeknek: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlékek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és vérét, Lelkét és Istenségét. Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtérésért.” (u.o. 60.o.)

Mária jelenések

1917. május 13-án a három gyermek Cova da Iria-ban a déli rózsafüzér után egy kis fény láttak, melyet villámnak véltek, hamarosan egy másik fényt is láttak egy kis tölgyfabokor felett. Majd láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogott, mint a Nap és kezei között egy rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a gyermekeknek, hogy sokat, nagyon sokat kell imádkozniuk, s meghívta őket öt egymás utáni 13-ára, hogy jöjjenek vissza ide.

Azt is megtudták, hogy sok fájdalom és szenvedés éri őket, de Isten kegyelme nem hagyja el őket egy pillanatra sem.

A második jelenésre 1917. június 13-án került sor, a rózsafüzér imádság alkalmával. Ezen második jelenés alkalmával megtudják, hogy Jácinta és Francesco hamarosan a mennybe mennek, de Lúciának még sok dolga lesz a földön, segítségével akarja megalapítani a földön a Szeplőtelen Szív tiszteletét.

1917. július 13-án volt a harmadik jelenés, ekkor már nagy számú embertömeg is részt vett. Ezen alkalommal Mária azt kéri, hogy hozzanak áldozatot a bűnösökért. Ilyenkor a következő imát kell imádkozniuk: „Ó Jézusom, ezt irántad való szeretetből teszem, a bűnösök megtéréséért, és a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnökért engeszteljek.”

Negyedik jelenés augusztus 19-én volt Valinhosban. Azért ekkor, mert a prefektus letartóztatta a gyermekeket, s gúnyolódással, megféllemlítéssel rá akarta őket venni, hogy az eddigi állítólagos jelenéseket hazugságnak minősítsék. Ekkor azt kéri Mária, hogy rendezzenek ünnepet a Rózsafüzér Királynéjának a tiszteletére, valamint építsenek azon a helyen egy kápolnát.

Az ötödik jelenésre szeptember 13-án került sok, mintegy 25.000 ember jelenlétében. Ekkor tudják meg, hogy október 13-án csoda fog történni.

A napcsoda – 1917. október 13-án

Már előző este 70.000 ember gyűlt össze, s az éjszakát a jelenés helyén töltötték. Mária ekkor a Rózsafüzér Királynőjének nevezi magát, s ezt mondja: „Azért jöttem, hogy felhívjam az embereket, hogy változtatták meg életüket, és hogy ne bántsák meg többé Istent bűneikkel, mivel már eddig is annyira bántották. Hogy imádkozzák a rózsafüzért és tartsanak bűnbánatot…”

Ezután a Nap mellett megjelent Szent József a gyermek Jézussal, és Máriával. A jelenlévőknek úgy tűnt, mintha a nap tüzes kerék módjára forgott volna, és minden irányba fénysugarakat lövellt ki, majd megállt egy pillanatra.

A látnokok sok meg nem értést tapasztaltak, mind a szülők, mind a plébános, mind a falu lakosságától. Rendőrök, újságírók, és szenzációhajhászok is érkeztek hozzájuk, akik a „nagy fatimai hazugságot” szerették volna leleplezni. Lúcia édesanyja ezt mondta: „Szegény emberek, bizonyára a hazugságtok által félrevezetve jönnek, és igazán nem tudom, hogyan nyissam föl szemüket…” (u.o. 67.o.) A kerületi elöljáró szintén kihallgatta Lúciát: „Az elöljáró arra akart kényszeríteni, hogy mondjam el neki a titko, és ígérjem meg, hogy nem megyek többé a Cova da Iriába. Hogy ezt elérje nem fukarkodott az ígéretekkel, végül a fenyegetéssel.” (u.o. 69.o.)

A fatimai titkok

Szűz Mária három titkot közölt a látnokokkal:

1. Az első titok a pokol leírása volt, melyet 1917-ben teljesen feltárt a látnokoknak.

2. A második titok imádságra szólít fel Oroszország megéréséért, ezt a titkot 1942-ben hozta nyilvánosságra Lúcia.

3. A harmadik titok a II. János Pál ellen elkövetett 1981-es merényletről szólt. Ezt II. János Pál 2000-ben hozta a világ tudomására.

1919. április 28-án kezdték el építeni a jelenési kápolnát, melyben 1921. október 13-án mutattak be először szentmisét. 1922. május 3-án kezdték meg a hivatalos egyházi vizsgálatot. 1927. június 26-án volt az első ünnepség, melyet a püspök maga vezetett. 1930. október 13-án Isteni Gondviselés című rendeletben nyilvánították elfogadottnak a kegyhelyet, és engedélyezték a Szűzanya tiszteletét ezen a helyen. 1931. május 13-án ajánlották Portugáliát Szűz Máriának, 1942. október 31-én pedig XII. Piusz pápa az egész világot felajánlotta. Ezt a beszédet a rádió is közvetítette. II. János Pál pápa 1981. június 7-én Pünkösdkor Fatimában az egész világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta, egy évvel később 1982. május 13-án megismétli ezt a felajánlást. Ali Agca által kilőtt golyót elhelyeztette a Mária fatimai koronájában.

Érdekességek

A fatimai gyermekek szenté avatásának posztulátora P. Kondor Lajos verbita szerzetes, akinek munkásságát ma múzeum őrzi Fatimába.

Nem messze a jelenések helyétől az amerikai és a kanadai magyarok építettek kápolnát Szent István király tiszteletére, melyet 1956. augusztus 12-én szenteltek föl, illetve keresztúti stációkat emeltek,. A kápolna üvegablakaiban magyar szenteket láthatunk. Az ötlet Kardos Illés, Csanád egyházmegyés pap nevéhez fűződik, aki 1944-ben hagyta el Magyarországot, segítője Kondor Lajos mellett, Győrfy Albert plébános és Mark László építész voltak. A feltámadást jelölő stáción felirat: Hálából Magyarország feltámadásáért.

A zalaegerszegi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templomot 2004. november 28-án szentelték föl, előtte az Apáczai Csere János ÁMK-ban voltak a szentmisék 1993-tól kezdődően. A templom terveit Czigány István építészmérnök készítette el 2002-ben. Plébánia rangra 2013. augusztus 1-jén emelte Dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök, mely plébániához 12000 lakos, és kb. 7000 hívő tartozik. A templom búcsúnapja Jézus Szíve ünnepét követő szombaton van. Emellett a templomot Mindszenty József emlékére is alapították. Érdekes, hogy a ferencesek is advent 1. vasárnapján végezték az első szentmisét 1926-ban Zalaegerszegen. Szintén érdekesség, hogy a mi templomunkat is emléktemplommá tették (Boldog Károly király).

Felhasznált irodalom

Fatimáról beszél Lúcia nővér, Lúcia nővér emlékezése, A bevezetést és a jegyzeketet P. Dr. Joquin M. Alonso írta, Fordította: P. Kondor Lajos SVD, Fatima-Portugália, 1979.;

Magyar Katolikus Lexikon: Fatima szócikke

Wikipedia: Fatima városának szócikke, leírása