Szent Bernát apát beszédeiből

Őrizzenek téged minden utadon

Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Magasztaljuk az Urat irgalmasságáért és csodáiért, amelyeket az emberekért cselekedett. Magasztaljuk az Urat, és hirdessük a nemzetek közt, hogy nagy dolgokat cselekedett velünk. Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla? Miért fordítod felé szívedet? Felé fordítod szívedet, íme, törődöl vele, és gondját viseled. Sőt elküldöd hozzá Egyszülöttedet, kiárasztod rá Szentlelkedet, megígéred neki azt is, hogy színről színre fog látni téged. És szent angyalaidat küldöd szolgálatunkra, hogy legyen az égiek között, aki gondoskodik rólunk, és arra rendeled őket, hogy őrizzenek minket, rájuk bízva nevelésünket.

Angyalainak parancsot adott, hogy őrizzenek minden utadon (Zsolt 90, 11). Ezek a szentírási szavak milyen nagy tiszteletre köteleznek irántuk téged, milyen nagy hűségre indítanak, és milyen nagy bizalomra sarkallnak! Tisztelettel tartozol nekik jelenlétükért, hűséggel jóakaratukért, és bizalommal őrizetükért. Itt vannak, hogy védelmezzenek, melletted állanak, hogy javadra legyenek. Bár mindezt Isten parancsára teszik, de nagy szeretettel engedelmeskednek neki, és segítenek rajtunk sokféle bajainkban. Ezért nem lehetünk hálátlanok irántuk.

Legyünk tehát hűségesek hozzájuk, legyünk hálásak az ily nagy őrzőknek! Szeretetükre válaszoljunk mi is szeretettel, adjuk meg nekik azt a tiszteletet, amelyet csak tudunk, és amivel tartozunk nekik. De tiszteletünk és szeretetünk teljességét egyedül Istennek adjuk meg, hiszen az angyalok és mi is tőle kaptunk mindent, azt is, hogy tisztelhetjük és szerethetjük őt, és hogy az angyalok és mi is szeretetre és tiszteletre méltók vagyunk.

Testvéreim, igaz szeretettel szeressük tehát Istenben az ő angyalait! Ezek egykor társaink lesznek az örökségben, addig azonban mennyei Atyánk gondviselőinkké, gyámolítónkká és vezetőinkké rendelte őket. Isten gyermekei vagyunk ugyanis, noha ez most nem látszik, mert még gondviselők és gyámok vannak felettünk mint gyermekek felett, mintha most még semmiben sem különböznénk a szolgáktól.

Annak ellenére azonban, hogy olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, és még ha nehéz és nagyon nagy és nagyon veszélyes út áll is előttünk, miért félnénk ilyen hatalmas védelmezők oltalma alatt? Nem lehet legyőzni vagy rászedni azokat, akik minket őriznek minden utunkon, még kevésbé kell attól tartanunk, hogy ők maguk akarnának bennünket megtéveszteni. Hűségesek ők, bölcsek és hatalmasok. Akkor hát miért aggódjunk? Csak kövessük őket, ragaszkodjunk hozzájuk, és maradjunk meg boldogan az ég Istenének ebben az oltalmában!