Amikor kétségek gyötörnek minket

(Mt 11, 2-11)

Tud gyötörni kétség. Kétség egy döntés esetében. Helyes volt? Kétség személy esetében. Megbízható az illető? Kétség Istennel kapcsolatban. Elhagyott. Meg lettem tévesztve? Becsapott engem az Isten? Amikor ilyen kétségek keletkeznek lelkünkben, az kínzó fájdalomként tud hatni.

De milyen égető érzés lehetett Keresztelő Szent János szívében a kétség! Börtönben volt. Bosszú és gonosz önkény hatására zárták be. Volt bátorsága fellépni az igazság érdekében. Nyíltan szembe szegült a királlyal, mert az „megkaparintotta” magának saját testvére feleségét. János rendkívüli szeretetnek örvendett a nép körében. Az emberek prófétának tartották. Élete teljesen hiteles volt. Beszédei tömegeket mozgattak meg és keltették fel figyelmüket. Mindnyájan megkeresztelkedtek nála, sokan megtértek. János minden igyekezete csak egy valakire irányult: arra, akinek utána kell jönnie. Az ő útját akarta előkészíteni. Mert Ő lesz az igazi Szabadító, a Messiás. János úgy tekintett magára mint aki előkészíti Jézusnak az utat.

Jézus most már itt van. János pedig fogságba vetve. És szörnyű kétség támad benne: meg lettem tévesztve? Becsapott engem az Isten? Szorult helyzetében küldi tanítványait Jézushoz azzal a közvetlen kérdéssel, hogy: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

Mi váltotta ki János szívében ezt a drámai kétséget? Mi válthat ki bennünk, bennem kétséget Istennel, Jézussal kapcsolatban? Nyilvánvalóan mindig ugyanazon dolog! Miért hallgat az Isten, amikor szorult helyzetben vagyunk? Hol van Jézus hatalma, amikor nekem rosszul megy a sorom? Miért nem lép fel Jézus határozottan? Miért nem szabadít meg engem a börtönből? Talán ez a kérdés gyötörte Jánost. Miért vetheti egy király, Heródes őt fogságba, és Jézus miért nem tesz semmit annak érdekében, hogy megmentse őt?

Most már világos előttünk, hogy nem csak Jánosnak voltak kétségei Jézust illetően. Jézus legszorosabb követői is küzdhettek ezzel. Miért nem használja fel Mesterük a sikerét? Miért nem használja ki a lehetőséget, hogy megragadja a hatalmat? Nem neki kellene rendet tenni a világban? Mindegyik apostol megütközött Jézus tétlenségén és tehetetlenségén. Nem merül fel ez esetben a kérdés, hogy vajon Jézus maga is csupán előfutára volt egy valóban erős embernek, aki majd végérvényesen mindent egyensúlyba hoz?

Az iszlám abból indul ki, hogy noha Jézus egy nagy próféta volt, de mégsem az, „akinek el kell jönnie”. Majd csak a Koránnal és Mohameddel ad végérvényes választ az Isten.

Adott kielégítő választ Jézus a kétkedő Jánosnak? Ez ugyanaz a válasz, amit a mi kétségeinkre ad: „Menjetek és adjátok hírül Jánosnak, amit láttok és hallotok!” „Látni amit Jézus tesz, hallani amit Jézus mond, ez az egyedüli út, ami a hitre vezet” (Adolf Schlatter). Rá tekinteni, őt hallgatni! Jézus nem valamiféle látványos csodával oszlatja el kétségeinket. Aki pedig az ő útjára tér, annak úgy oszlanak el kétségei mint köd a napsütésben.