Imahét a keresztények egységéért

„Megbékélés; Krisztus szorongató szeretete”

(2 Kor 5, 14-20)

Nyilvános működésének kezdetén Jézus ezt hirdette: Is-ten országába az léphet, aki bűnbánatot tart és megtér. A megtérésre egész életünk folyamán szükségünk van. Ál-landóan építenünk kell lelkünkben Isten országát. Ezek eszközei: a hitből fakadó imádság, az egyetértésre tö-rekvő testvéri szeretet és Krisztus hűséges követése.

OLVASMÁNY Iz 8, 23b – 9, 3

Krisztus előtt 752–ben Izrael földjének északi részét el-foglalták az asszírok, és a lakosságot fogságba hurcol-ták. Izajás próféta arról jövendöl, hogy Isten egyszer majd megkönyörül rajtuk, és világosságot meg szabadu-lást hoz nekik. Jézus ezen a vidéken, Galileában kezdte meg működését. Ebben a próféta jövendölésének betel-jesedését kell látnunk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 26, 1. 4. 13–14

Válasz: Világosságom az Isten, * üdvözít engem.

SZENTLECKE 1 Kor 1, 10–13. 17

A pártoskodás és a megosztottság sok baj forrása. „Egy-ségben az erő”, tartja a régi mondás. Elerőtlenedik az a közösség, amelyben nincs egység.

ALLELUJA Mt 4, 23

Jézus hirdette országának örömhírét, * és minden beteg-séget meggyógyított a nép körében.

EVANGÉLIUM Mt 4, 12–23

Jézus maga köré gyűjtötte az embereket és tanította őket. Fontos, hogy megismerjék Isten titkait az emberek. Fon–tos a hitoktatás és a felnőttek katekézise is. Az Egyház a papok szent kötelességévé teszi a prédikációt és hitokta-tást.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Fény, öröm és remény sugárzik Jézus tanításából. De ugyanilyen boldogságot jelent számunkra, amikor a ke-nyér és a bor színe alatt megjelenik közöttünk, és táplál-ja lelkünket.

ELMÉLKEDÉS

Semmi ne zavarjon. Semmi ne rettensen. Minden elmú–lik. Egyedül Isten marad. A türelem mindent elér. Ha Is-ten velünk, megvan mindenünk. Isten maga elég!

Avilai Szent Teréz

MEGFONTOLANDÓ

A keresztény ember számára nincs fontosabb, mint talál-kozni Krisztussal és megváltó műveivel. Tiszteljük, be-csüljük és szeressük a szentségeket, mint Egyházunk drága kincseit, lelkünk jótevőit. Hagyatkozzunk rá bát-rabban a szentségek hatására, ez a bizalom a Krisztusban felénk kitárulkozó Atyának szól.

TESTVÉREINK, A SZENTEK

Január 24-e Szalézi Szent Ferenc püspök, egyháztanító emléknapja. A megújuló francia egyház egyik vezér-alakja, Genf püspöke. Hitvédő, rendalapító, kora lelki-ségének formálója. A katolikus írók pártfogója. Filótea című könyve ma is a legelterjedtebb lelki könyvek egyi-ke. (+ 1622)

Január 25–e Szent Pál apostol megtérésének ünnepe (Pál–forduló). Saul, a buzgó farizeus Isten kegyelme által megtér a damaszkuszi úton. A keresztények üldözőjéből a népek apostola, Pál lett.

Január 26-a Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök, január 27-e Merici Szent Angéla szűz ünnepe.

Január 28-a Aquinói Szent Tamás áldozópap, egyházta-nító ünnepe. Nápolyban tanult, majd Szent Domonkos rendjének tagjaként Párizsban és Kölnben folytatta ta–nulmányait. A középkor legtudósabb teológusa, „angyali doktor”, a skolasztika fejedelme. Egyetemi tanár Párizs-ban. Filozófiai, teológiai tanítása napjainkig irányadó. Az Oltáriszentség nagy hittudósa. Főműve a Summa Theologica, ebben a keresztény hitet tudományos rend-szerbe foglalta.

MI INDÍT BENNÜNKET BŰNBÁNATRA?

A Karácsony utáni időszak arra  döbbent rá  bennünket, hogy Isten  felé tartó  életutunkon tulajdonképpen tő-lünk, emberektől  is teljesen idegen a bűn. A gyerekek-nek azt tanítjuk, hogy a bűn  elszakadás Istentől, szem-befordulás Isten akaratával, Isten szeretetének a megta-gadása. És a gyerekek ösztönösen  megérzik, hogy ez nem jó számukra. Nem jó elszakadni Istentől, nem  jó Is-ten szeretetének megtapasztalása nélkül élni. A bűnös ember számára van kiút, amelyet maga Isten kínál  fel számunkra, és ezt bűnbánatnak nevezzük.

Mi indíthat bennünket a bűnbánatra?  Jézus korában Ke-resztelő János kapta azt a küldetést, hogy előkészítse a Megváltó érkezését  és bűnbánatra szólítsa fel  az embe-reket. Erről  hallunk  az evangéliumban. Ezt megelőzően Isten újra és  újra elküldte embereit,  a prófétákat, akik-nek az volt a feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy letértek Isten útjáról, Isten törvényeinek útjáról  és saját érdekükben térjenek vissza. Ehhez ha-sonló küldetést kap János is, aki szavait különleges jellel erősíti meg: a bűnbánat keresztségében részesíti azokat, akik komolyan veszik szavát és bűnbánatot tartanak.

Mondhatjuk, hogy  az ószövetségi próféták és  Keresz-telő János  küldetésének folytatásaként – az évszázadok során az Egyház által hangzik el újból és újból a bűn-bánatra és a megtérésre hívó isteni  üzenet. De ez a kül-ső, kívülről érkező figyelmeztetés még nem elegendő ah-hoz, hogy valóban mindenki  bűnbánatot tartson. Egye-sek meghallják az üzenetet és megérzik, hogy szemé-lyesen nekik szól, mások viszont könnyelműen el-engedik fülük mellett.

A kérdést tehát  újra felteszem.  Mi indíthat bennünket  a bűnbánatra?  Mi indíthat minket  a  belülről  fakadó, a szívünkből  kiinduló  bűnbánatra?

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit