Jézus chartája emberivé tesz

Minden államnak van alkotmánya. Minden egyesületnek van alapszabálya. Sok vállalkozásnak van ma mintaképe. Jézus az ő közösségének „boldogság mondásokat” adott útravalóul. Ezek bizonyos értelemben alkotmány, alapszabály, mintakép egy új, igazságosabb, jobb életre, ahogy azt Jézus látta és remélte. Nem bonyolult szabályok összessége, nem bő lére eresztett üres szólamok, hanem nyolc értelmes mondat, mind önmagában egy-egy program.

Jézus ezt a nyolc vezérfonalat egy hegyen tanította, egy magaslaton a Genezáreti tó felett. Amit ott Jézus meghirdetett, az a feje tetejére állította e világ elképzelt értékeit. A nyolc boldogság boldogságra vonatkozó ígéretek. A mi boldogságra vonatkozó elvárásaink azonban pontosan ellentétesek. Itt van mindjárt az első ígéret: „Boldogok a szegények”. Nekik adja Isten a mennyek országát, vagyis osztályrészül a teljes boldogságot. Aki gazdag, az boldog. aki a lottón megüti a főnyereményt, szerencsés fickónak tartják. Jézus a szegényekhez húz. Nem kerülik el a figyelmét. Ők a kedvezményezettei. De mit kínál nekik? Vigaszt? Vigasztalást egy későbbi dologgal? Egyszer jobbra fordul a sorotok? Mit hoz ez a mondat a valódi szegényeknek?

Jézus forradalmat csinált a világban. Már nem érvényes az a nézet, hogy: Aki szegény, annak pechje van! Hanem: Aki szegény, azé Isten egész ajándéka. Jézus bejelentése világszerte számtalan embert megérintett, megindította szívüket és megmozgatta fantáziájukat, hogy meglássák a szegényeket, hogy segítsenek rajtuk, hogy testvért lássanak bennük és ne fordítsák el tekintetüket tőlük szükségükben. Ez tesz boldoggá.

De forradalmi a többi boldogság mondás is. Mi lehet annyira boldog a szomorkodásban? Nem túlzás ez? Egy vidám társaság számára érthetetlen. De ki engedheti meg magának, hogy kimutassa szomorúságát egy olyan világban, ahol mindennek vidámnak kell lennie? És mégis, milyen jól teszi valaki, ha szomorúságát meg tudja osztani másokkal. Isten olyan emberek által ad vigasztalást, akik szívükben találkoznak mások szomorúságával.

Egy erőszakkal teli világban az erőszakmentes szó reményt jelent. Az erőszak spirálját nem még több erőszak fogja szétszakítani. A szelídeknek ígéri Jézus a győzelmet. És neki mindig igaza volt.

A negyedik boldogság azokra vonatkozik, akik oly annyira vágyakoznak az igazságosságra, mint az éhezők és szomjazók az ételre és az italra. Ameddig közre működünk sok kis igazságtalanságban, addig a gonosz velünk fog maradni.

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat találnak.” Akinél az eddigi négy boldogságmondás meghallgatásra talál, ő maga is meghallgatásra talál. Aki ezeket nem követi, lenézi a szegényeket, félvállról veszi a szomorkodókat, aki a hatalom irányába mozdul, igazságtalanul jár el, annak szíve kemény és könyörtelen lesz. Mi az ami ebben boldogság?

Jézus boldognak mondja a „tiszta szívűt”, és aki békét szerez. Ha valakit „jószívűnek” titulálunk, akkor célba talált Jézus ígérete. De mindezen magatartás, amiket Jézus boldognak mond, nem gyenge és sérülékeny? Jézus tudja, hogy ez így van. De mi jobb: sérülékenynek lenni, vagy másokat megsérteni? Igen, Jézus chartája sebezhetővé tesz. Egyszersmind egészen erős. Mert valóban emberivé tesz minket.