Lázár, jöjj ki!

Christoph Schönborn bíboros gondolatai 2017. április 2., nagyböjt IV. vasárnapjára (Jn 7,1-7.20-27.33b-45)

A Húsvét közel van. Még tizennégy nap Húsvét vasárnapjáig. Jézus már közel volt céljához: Húsvét Jeruzsálemben. Veszélyes cél. Ezen a zsidó húsvéti ünnepen, 30 Pészahjának ünnepén, éri el földi életének célját: szenvedni fog, meghal, de fel is támad. Jézus tudja, hogy ez így fog eljönni. Sokszor maga megmondta előre.

Ekkor érkezik hozzá a hír, hogy barátja, Lázár nagyon megbetegedett. Ő Bethániában él, Jeruzsálem elővárosában. Megkockáztassa Jézus, hogy meglátogassa? Mindenki tudja: meg fogják ölni. Jézus barátja mellett dönt, ama veszély ellenében, hogy elfogják.

Amikor megérkezik Bethániába, barátja már negyedik napja a sírban van. Amikor Lázár két nővére testvérük sírjához vezeti Jézust, könnyekre fakad: „Nézzétek, mennyire szerette!” – mondják az emberek.

Lázár nővérei azon hitükkel vigasztalják magukat, hogy testvérük fel fog támadni, „az utolsó napon”. Ez a hit ma is sokakat vigasztal: Van élet a halál után! Akkor, Bethániában, Jézus egy jelet adott: Eltávolíttatta a sírkövet és visszahívta a halottat az életre. „Lázár, jöjj ki!”

Felfoghatatlan dolog történik. A halott kijön. Él! Senki sem kételkedhet benne. Sokan hinni kezdenek Jézusban. Ellenfelei annál inkább meg vannak győződve: Épp ideje, hogy meghaljon. Különben még több ember lesz az ő követője. Csak tizennégy nap, és bekövetkezik. Rövid per folyik le Jézussal szemben, ami az ő kereszthalálában ér véget.

De az életet nem lehet megölni. „Én vagyok a Feltámadás és az Élet”, mondta Jézus Lázár nővéreinek. És amit annak idején Mártának mondott, azt mondja ma mindenkinek, akik egy szeretett embert gyászolnak: „Testvéred fel fog támadni!” És nővéred, szüleid, szeretett társad, barátaid is! „Hiszed ezt?” Rajtam áll, hogy ebben az ígéretben bízom-e.