Évközi 12. vasárnap
P IERBATTISTA P IZZABALLA elmélkedése
(Mt 10,26–33)
Nagyböjt és Húsvét hosszú időszaka, valamint Urunk főünnepeit követően újra az évközi
idő vasárnapjainak útját járjuk.
Máté evangéliumának tizedik fejezeténél járunk, amely közli Jézus missziónak szentelt
egész beszédét: a Názáreti elküldi tanítványait, hogy hirdessék a mennyek Országa örömhírét,
útmutatásokat ad nekik, arról a magatartásról, amelynek őket kell jellemeznie, és nyíltan közli
velük, hogy küldetésük során akadályokkal és visszautasításokkal fognak találkozni. Az üldö-
zés sem kivétel, hanem szerves része a küldetésnek, mert az üzenet, amelyet a tanítványok
meghirdetnek teljesen más, mint a világ élete, és a világ nem tudja és nem fogadja el azt, ami
nem az övé.
Ezért fel kell készülniük arra, hogy megvetik, elutasítják és kinevetik őket. Ez azonban le-
hetőséget biztosít a növekedésre, hogy urukhoz és mesterükhöz hasonlítsanak, és alkalom a
tanúságtételre.
A mai evangéliumi szakaszban többször visszatér a felszólítás, hogy ne féljünk: „Ne félje-
tek! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tu-
dódnék.” (Mt 10,26)
Két dolog rögtön szemet szúr. Az első: mintha meg lehetne valakit kérni arra, hogy valami
veszélytől ne féljen, megakadályozni a vészjelzés és a félelem természetes reakcióját. Aztán
feltűnő a szoros kapcsolat a félelem és a következő szavak között: „nem kell félni, mert min-
denre fény derül”. Mit jelent ez?
Van egy másik alkalom, amikor Máté evangéliumában visszatér ez a szoros kapcsolat a fé-
lelem és az elrejtés között, a 25. fejezetben, a talentumokról szóló példázatban. A szolgák,
akik különböző mennyiségű talentumot kaptak, biztonsággal és bizalommal járulnak uruk elé,
de az a szolga, aki csak egy talentumot kapott, az félt és elrejtette azt ahelyett, hogy kamatoz-
tatta volna, a gazda pedig nagyon szigorúan bánik vele (Mt 25,14–30).
Ha tovább keresgélünk, találunk más epizódokat is, ahol visszatér a „félelem – elrejtőzés”
páros. Például húsvét estelén, amikor János evangélista elbeszéli, hogy az apostolok a zsidók-
tól való félelmükben bezárkóznak, elrejtőznek egy zárt ajtók mögötti szobában (Jn 20,19).
Ha még messzebbre megyünk vissza, ugyanezt a dinamikát találjuk a történelem kezdetén,
amikor az első emberpár a bűnbeesés után az Úrtól való félelmében elrejtőzik (Ter 3,8–10).Arra a megállapításra juthatunk, hogy a félelem szükségszerűen bezárkózáshoz vezet és ar-
ra, hogy elrejtsük a kapott ajándékot. Ez pedig végső soron nem csupán mindannyiunk szemé-
lyes problémája, hanem ellentanúságtétellé válik, meghiúsult misszióvá.
Ha azonban bizalom jellemzi magatartásomat, akkor éppen ez a bizalom lesz az én tanú-
ságtételem, mert a saját bizalmammal fogom meghirdetni azt a kapcsolatot, amely fenntart és
éltet engem: az üzenet feltárul és ismert lesz (26. vers), de csak akkor, amikor az igehirdeté-
semet nem árnyékolja be a félelem.
De hogyan lesz lehetséges az, hogy ne féljek?
Az idézett szakaszokban egyértelmű, hogy minden a kapcsolattól függ: Ádám és Éva meg-
szakítják a kapcsolatot a Teremtővel és félnek. Az apostolok húsvét estelén éppen veszteséget
élnek át és gyászolják Urukat, és azt gondolják, hogy nincs ott és távol van. Ők is félnek.
Így van ez a talentumok példázatával is: a szolga hamis képet alkot uráról, kegyetlen úrnak
képzeli és nem atyának. Ő is fél.
Így lesz a misszióba küldött tanítvánnyal is: ha fél, azért fél, mert egyedül érzi magát és azt
gondolja, hogy kívül van annak közösségétől, aki még a haja szálát is számon tartja (30. vers):
olyanná válik, mintha a veszéllyel és üldözéssel egyedül kellene szembenéznie, Isten nélkül.
Mi azonban megünnepeltük a húsvétot, a mennybemenetelt, pünkösdöt, és megtapasztaltuk
azt a bizonyosságot, hogy az Úr valóban velünk van minden nap, és hogy a Lélek bennünk
Krisztus élő emlékezete.
Ma pedig megtanuljuk, hogy a húsvéti misztérium gyümölcse egy küldetését felvállaló
egyház, és hogy az Egyház missziójának stílusa a teljes bizalom, Isten azon gyermekeinek
szabadsága, akik még saját életüktől is szabadok.
+ Pierbattista Pizzaballa OFM (Jeruzsálem)