Július:

Jézus Szent Vérének hónapja

„Üdvöz légy, szent kereszt, egyetlen reményünk”, idézte az ismerős fohászt Edith Stein (Szent Terézia Benedikta) a koncentrációs táborban. Krisztushoz tartozni kereszt-hordozást jelent és Krisztus szolgálatát az emberekben. Mélységes hit kell ahhoz, hogy a „kereszt botránya” és a gyarló ember mögött őt lássuk, a dicsőséges Urat.

KEZDŐÉNEK Zsolt 46, 2

Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, ujjongjatok Isten–nek dicsérő szóval!

OLVASMÁNY 2 Kir 4, 8–11. 14–16a

A sunemi asszony és férje Elizeus prófétában Isten emberét látták, ezért befogadták őt otthonukba. Isten a jótettet nemegyszer már itt a földön megjutalmazza. A gyermektelen házaspár Elizeus által ígéretet kap Istentől, hogy esztendő múltán gyermekük születik.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 88. Zsoltár

Válasz: Hadd énekeljem örökké *

Urunknak irgalmas jóságát.

SZENTLECKE Róm 6, 3–4. 8–11

A keresztség részesít minket a megváltás kegyelmeiben. E szentség által ugyanis eggyé leszünk Krisztussal, és a tőle kapott erővel teljesíteni tudjuk Isten akaratát. Ne en-gedjük, hogy a bűn elszakítson minket Krisztustól, mert csak vele együtt lehetünk igaz emberek, jó kereszté-nyek.

ALLELUJA 1 Pét 2, 9

Ti mindnyájan választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. * Hirdessétek annak erejét, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.

EVANGÉLIUM Mt 10, 37–42

Krisztus követése azt jelenti, hogy az Urat osztatlan és hűséges szívvel szeretjük. A kereszthordozás, a szenve–dés elfogadása is hozzátartozik ehhez. A nélkülöző em-bertárs megsegítésében is őt szolgáljuk. Jézus mindezt nagyra értékeli. Munkálkodjatok az Úr ügyéért szünte-len, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló (vö. 1 Kor 15, 58).

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Jézus Krisztus az életét is odaadta másokért. Amikor a szentáldozásban egyesülünk vele, mi is részesülünk az ő lelkületében. Vajon mindennapi életünkben felismerhető az ő nagy ajándéka?

LITÁNIA

A „litánia” görög szó, esdeklést, könyörgést jelent. Ősi könyörgési forma, népájtatosság vagy magánimádság. Júliusban bíztatunk mindenkit, hogy imádkozza egyéni-leg vagy közösségben a Litániát Jézus Szent Véréről.

HETI LÉLEKEMELŐ:

HOGYAN TALÁLHAT A BÉKESSÉGRE?

Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.

A feladat egyszerűnek látszott, s ő nyomban neki is lá-tott. Rajzolt tengert, széltől mentesen, rajta egy hajót, mely állt csöndesen. Utasa mind lusta álomba merült…, s a kép összegyűrve a szemétre került. Nem békesség volt a papíron, hanem szélcsend és unalom.

Aztán újabb rajzba kezdett, s egy szundító öreg bácsit festett. De békességet nem ábrázolt ez sem, nekiállt hát, hogy tovább keressen.

Rajzolt virágot, csöndes téli tájat, békésen legelésző birkanyájat…

A papírkosár lassan tele lett, s közben be is esteledett.

Ám az este sem volt békés, messziről hallatszott a mennydörgés. Vihar közeledett, az ég rengett, a festő az ablaknál töprengett. Nézte a szélben sodródó leveleket, a villámokat, mik átjárták az eget. A ház előtti tölgy re-csegve hajlongott, kövér esőcseppek verték az ablakot.

A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.

Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

A festő nem tudta, tovább hogyan legyen, Istent kérte hát, hogy csodát tegyen. Tekintete ekkor ismét a fára esett, s ott meglátta, amit egész nap keresett. A fa egyik vastag benső ágán, úgy a fának szíve táján, a viharról szinte mit sem sejtve, ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve. Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.

Ez hát az igazi békesség.

– Uram, te megmutattad békességedet! – szólt a festő, és nem tévedett. Csodálatos isteni békesség ez, mit a vi-harban alvó madár jelképez.

A világ legyen bármily nyugtalan, ha szívünkben Isten békessége van. Ő minden gondot vállára vesz, s bennün-ket szabaddá, békéssé tesz. Az Ő békessége tökéletes, minden félelemtől mentes. Nekünk szánja ezt a békessé-get, s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

www.laudetur.hu/hetilelekemelo

ISTEN GYERMEKEKÉNT VISELKEDJÜNK

Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket is fiak-nak hívnak.

Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni, arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre. Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten gyermekeként viselkedjünk!

Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, neki is kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az emberek felismerik jelenlétedet!

Szent Ciprián

JÚLIUS:

A SZENT VÉR HÓNAPJA

Az év legforróbb hónapját, júliust, katolikus Anyaszent–egyházunk Jézus Szent Vérének szenteli. Sok egyház-községben ilyenkor naponta elimádkozzák a Jézus Vére Litániát, és egyéb engesztelő ájtatosságokat tartanak az értünk kiontott Szent Vér tiszteletére. De honnan is származik a Szent Vér tisztelete Egyházunkban? Első-sorban Isten szava, a Szentírás az alapja:

„A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6, 55-56)

„Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelki-ismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője.” (Zsid 9,12-15a) „(…) ti Sion he-gyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekeze-téhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézus-hoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.” (Zsid 12,18-24)

Másrészt pedig Egyházunk kétezer éves története során több olyan csodás jelenség, eucharisztikus csoda tá-masztotta alá a Szent Vér kultuszát, amely ma is bátorít minket, mai keresztényeket, hogy Jézus Szent Vérét különleges tiszteletünkkel vegyük körül. Ezen csodás események során az átváltoztatáskor a bor valóságos vérré változott a kehelyben, vagy vércsöppek jelentek meg az átváltoztatott szentostyán, – így adatott jel a mennyből a kételkedőknek az eucharisztikus jelenlét iránt. Ilyen Szent Vér ereklyét őriznek a németországi Walldürn-ben, ahol az átváltoztatás után az oltáron fel-boruló kehelyből vér folyt az oltárkendőre, s a meg-feszített Üdvözítő alakját rajzolta ki; de Szent Vér kegy-hely van Magyarországon is, a Baranya megyei Bátán, ahol a szentostyán véres csöppek jelentek meg. Itt július első vasárnapján, a Szent Vér ünnepén tartanak nagy zarándoklatot.

A Szent Vér tisztelete arra tanít bennünket, hogy be-csüljük meg Jézus értünk hozott véráldozatát. Becsüljük meg azt, hogy annyira szeretett bennünket, hogy nem sajnálta a vérét ontani, az életét feláldozni érettünk. És igazán megbecsülni akkor tudjuk ezt a nagy szeretetet, ha hiteles, imádságos keresztény életünkkel méltókká válunk Jézus barátságára… Július hónap legyen jó alka-lom arra, hogy Jézus Vérét különösen is tiszteletünk központjába állítsuk. Jézus Szent Vérének litániája megtalálható a „Hozsanna” imakönyvben, a Litániák kö-zött.

+ + + + +

KÖNYÖRÖGJÜNK! – 2017 – JÚLIUS

Az Imaapostolság szándéka: Evangelizációs – Azokért a testvéreinkért, aki eltávolodtak a hittől, hogy a mi imádságunk és evangéliumi tanúságtételünk által is fel-fedezhessék az irgalmas Úr közelségét, és a keresztény élet szépségét.

SZENT TAMÁS APOSTOL

Ünnep: Július 3.

Szent Tamás apostol a galileai Panszada városban szüle-tett és halászattal foglalkozott. Meghallván Krisztus ta-nítását, mindent hátra hagyott és követte Őt. Az Üdvö-zítő 12 tanítványa közé tartozott.

A Szentírás tanúsága szerint, nem hitte el, amikor a töb-bi tanítvány Krisztus feltámadásáról beszélt neki: “Ha-csak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helye-zem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem”. (Jn 20,25) A Feltámadást követő nyolcadik napon, az Úr megjelent Tamás apostolnak és megmutatta neki sebeit: “Én Uram én Istenem!” – kiál-tott fel Tamás apostol. Tamás, aki egykor hitében gyen-gébb volt a többi apostolnál – mondja Aranyszájú Szent János, – Isten kegyelméből erőteljessé lett, buzgóbb és eltántoríthatatlanabb a többinél annyira, hogy szinte az egész világot bejárta prédikációival, nem rettenve vissza attól sem, hogy a vad nemzeteknek is hirdesse Isten sza-vát. Az Egyház hagyománya szerint, Szent Tamás apos-tol Palesztinában, Mezopotámiában, Etiópiában és Indiá-ban alapított keresztény közösségeket. Az Evangélium hirdetését vértanú halálával pecsételte le. Az indiai Melipur város kormányzójának felesége és fia, keresz-tény hitre való térítéséért, börtönbe zárták, kínzásokat szenvedett, majd végül, lándzsával átszúrták, miután az Úrhoz költözött.

Szent Tamás apostol ereklyéi Indiában, Magyarországon és Áthosz szent hegyén nyugszanak.

HÁNY ARCUNK VAN?

Egyszerre csak egyfelé tudunk nézni, s normális esetben afelé fordulunk, akihez beszélünk. Nyilvánvaló, hogy ekkor nemcsak az arcunk, hanem egész lényünk arra fordul, akivel beszélünk.

Az is helyénvaló, hogy a hivatali és a magánéletben nem ugyanolyan az arcunk. Az ember sokoldalú szeretne lenni, de kénytelen együtt élni ezzel a korláttal, hogy egyszerre csak egyfelé tudunk fordulni. Vannak, akik ezt kihasználják, és pl. hátba támadnak. Tévhitben élnek, akik azt gondolják, hogy mások segítsége nélkül sok-oldalúak tudnak lenni. Nem kevesen vannak, akik a sokoldalúságot összetévesztik a nagyképűséggel, nem körültekintőek, hanem amerre éppen néznek, arra dik-tálnak.

Isten igazi arca Jézus Krisztus. Mi is Isten arcai va-gyunk. Ne engedjük, hogy a Sátán össze-vissza for-gasson bennünket, mert akkor teljesen arctalanok, vagy ha úgy tetszik, képtelenek leszünk – bármire is.

Sánta János