Ember, emlékezz…!

Hamvazószerdán, majd a nagyböjti idő első vasárnapján is elvégezték a hamvazás szertartását a Jézus Szíve ferences templomban. Múlt vasárnap Grácián atya, Asztrik atya és Leopold atya rajzolt a megszentelt hamuval keresztet a hívek homlokára, ezen szavak kíséretében: „„Ember, emlékezz, hogy porból vagy és porrá leszel”.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint a hamvazás a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A 4. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök a fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból. A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték.

Eleinte a hamuval való megszórás csak a nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan szintén meghintették magukat hamuval. Szokás volt az is, hogy a haldoklók a nyilvános bűnösök ciliciumát vették magukra, és hamuba fektették őket.

A 10. századtól külön megáldották a hamut, amelyet az előző év virágvasárnapi barkáiból készítettek. A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazás szertartása a nagyböjt általánosan elterjedt szertartása lett. A hamvazás személy szerint szól a hívőnek.