„Az egyházi év az üdvtörténet liturgikus ünneplésének évenként ismétlődő egysége. Isten a történelemben szólítja meg az embert, s amint az anyagvilágot megszentelik a szentségek és szentelmények, úgy lesz az idő az ünnepnapok sorozatában az üdvtörténet ideje. Az egyházi év tehát … Bővebben
„Az egyházi év az üdvtörténet liturgikus ünneplésének évenként ismétlődő egysége. Isten a történelemben szólítja meg az embert, s amint az anyagvilágot megszentelik a szentségek és szentelmények, úgy lesz az idő az ünnepnapok sorozatában az üdvtörténet ideje. Az egyházi év tehát nem Jézus életének a polgári évbe komponált lelki imitációja.” – olvasható a Magyar Katolikus Lexikon szócikkében.
A katolikus egyházi év Advent első vasárnapjával kezdődik és Krisztus Király vasárnapjával fejeződik be. Krisztust, XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából hirdette ki a 20. század királyának. Negyedszázaddal később, 1925-ben XI. Piusz pápa szentévet hirdetett. Az egyházfő ennek az évnek végén rendelte el Krisztus Király ünnepét.
Krisztus valóban király, de az igazság, a béke és a szeretet királya, országa mindörökké fennmarad.
Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!
Krisztus Király ünnepén – az egyházi év végén – Sík Sándor: Te Deum című versével adunk hálát Istennek az év folyamán kapott kegyelmekért.
Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!