A 14. században elterjedt legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya határozta meg. Rómában egy János nevű patrícius és a pápa álmukban utasítást kaptak, hogy építsenek templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére ott, ahol másnap havat találnak. Az év egyik legforróbb napján, augusztus 5-e reggelén hó hullott az Esquilinus domb tetejére, s ide épült fel Isten háza, melyet sokszor átépítettek.  Az ünnepet 1568-ban vette föl V. Pius pápa a Római Kalendáriumba. 1913 óta ismét mint dedikációs napról emlékezünk meg.

A Santa Maria Maggiore-bazilika Mária kegyképét, a Salus Populi Romanit, az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint, amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz (innen volna a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

 A kegykép római tisztelete az efezusi zsinat (431) után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát hangsúlyozta.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.