Negyedik nap (December 2.) A barlang A barlang minden kultúrában, vallásban megtalálható szimbólum, amit Krisztus megszentelt. Nemcsak a sötétség helye, hanem a menedéké, biztonságé is, az anyaméh szimbóluma. „Az Isten megtestesülése Jézusnak a föld mélyébe, egy barlang sötétjébe … Bővebben
Negyedik nap (December 2.)
A barlang
A barlang minden kultúrában, vallásban megtalálható szimbólum, amit Krisztus megszentelt. Nemcsak a sötétség helye, hanem a menedéké, biztonságé is, az anyaméh szimbóluma. „Az Isten megtestesülése Jézusnak a föld mélyébe, egy barlang sötétjébe való alászállásával kezdődik.” Jézus megtestesülésének útja az alázat, az alászállás útja.
„…kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
Megalázta magát, engedelmes lett a halálig…” (Fil 2,7-8) – mondja Szent Pál.
Az Istennel való találkozás útja az alázat. Le kell szállnom saját mélységeimbe, a saját barlangomba, hogy megtalálhassam a kisdedet, aki bevilágítja a barlang sötétjét, megszenteli az én belső világomat is. Nem ott tudok találkozni vele, ahol erős és magabiztos vagyok, ahol „elég vagyok magamnak”, hanem ahol megtapasztalom gyengeségem, rászorultságom, ahol alázattal tudok önmagamra tekinteni.
Angelus Silesius:
A szív, hol Isten lakozik, mely templom szentebb nála?!
Az ég Urának az lesz itt világba-járó sátra…
Hallgatnivaló:
Edward Elgar: They are at rest
(Szöveg: John Henry Newman)
https://www.youtube.com/watch?v=2zBcoGv_ic8
Szöveg:
Ott nyugszanak.
Éden hegyének sírbarlangjait
Ne háborgassák önző jajszavak,
Elnyomva azt, amit
A csönd visszhangjaként hallgatni jó:
Mint hömpölyög alant a négyágú folyó.
A partfalak
Mentén a hang hűs harmatként leszáll
A kertre, hol seregnyi árnyalak,
Sok angyal-őrszem áll,
S ajkukról szól a legszebb térzene:
A fennen szárnyaló szeráfok éneke.
Ott nyugszanak.