Tizedik nap (December 8.) Jászol – Oltár A jászol az állatok etetője. Benne Jézus a szalmán már most táplálékunk. A bizánci hagyományból származó ábrázolásmód, ami aztán a Nyugatra is átkerült, gyakran jeleníti meg a kis Jézus jászlát olyan … Bővebben
Tizedik nap (December 8.)
Jászol – Oltár
A jászol az állatok etetője. Benne Jézus a szalmán már most táplálékunk. A bizánci hagyományból származó ábrázolásmód, ami aztán a Nyugatra is átkerült, gyakran jeleníti meg a kis Jézus jászlát olyan kőből vagy téglából épített emelvényként, ami oltárra emlékeztet (mint ahogyan eredetileg a Születés Bazilikában is ilyen oltár volt a barlang felett). Így kapcsolja össze mély értelműen Jézus jászlát az Eucharisztiával.
A testté lett Ige Kenyérré lett, igaz táplálékká, akiből élünk. Jézus születése már bizonyos értelemben elővételezi a megtestesülésből következő minden titkot. Ő az Élet Kenyere, már kisgyermekként is. Betlehem neve a népi etimológia szerint azt jelenti: a kenyér háza.
Mindez mélyen kifejez valamit Isten lényegéből. Ő gyermekként és kenyérként lép közénk, egészen gyengének mutatkozik, és felkínálja magát. Ad és táplál.
Szent Ferenc számára a megtestesülés titka eucharisztikus valóság, megismétlődik minden szentmisében, mint ahogyan a grecciói jelenet is szentmisében játszódik. Ezt írja Intelmeiben:
„Íme, nap nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; nap nap után közénk jön alázatos külsőben; nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát.” (Int 1,16-18)
Angelus Silesius:
Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.
Hallgatnivaló:
Willaim Byrd: Ave verum corpus
https://www.youtube.com/watch?v=Z2ckGcpx6xI