Tizennegyedik nap (December 12.)

 

Mária – világra szülni

 

Mária döntésébe talán ritkán gondolunk bele. Hogy mit jelent vakon beleugrani a hit ismeretlen szakadékába. Hogy milyen feltétlen bizalom kell mindehhez Isten felé.

A hit mindig életadó, mindig élet fakad körülötte. Ezt csodáljuk a szentek életében. De bizonyos értelemben maga Isten is hisz az emberben, soha nem adja fel a belé vetett bizalmat, nagy dolgokra hívja, partnerének tekinti. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16)

Szent Ferenc számára Mária alakja nemcsak egy fontos történelmi személy, az ő hite és annak logikája vezérfonal az életben, a hivatásban. Benne leli fel a hit útját, értelmességét, Isten szándékának megértését és megvalósításának módját. A közös pont: világra szülni Jézust, azaz engedni magunkon keresztül belépni Istent a világba, megmutatni őt az embereknek. Mi is anyja leszünk Jézusnak akkor, „mikor szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt” (LHiv 53) Mária hivatása és bármely keresztény hivatása egy tőről fakad.

Angelus Silesius:

Isten sok műve közt Néki legkedvesebb,

hogy egyetlen Fiát tebenned szülje meg!

 

Hallgatnivaló:

Ola Gjeilo: Ave generosa

https://www.youtube.com/watch?v=MI0ijoJgx5k

Szöveg:

Üdvözlégy nemes,

dicsőséges és érintetlen lány,

tisztaság gyöngyleánya,

a szentség anyaga,

kiben Istennek kedve telt.

(Hildegard von Bingen)