980 körül született Regensburgban, a bajor hercegi családból. Testvérét, II. Henrik császárt is a szentek között tiszteljük. Szent Wolfgang püspök nevelte, majd a gandersheimi kolostorban tanult, és apácának készült. Amikor Géza fejedelem 996-ban fia, István számára feleségül kérte, igent mondott, és vállalkozott Istvánnal együtt a magyarság megtérítésének szolgálatára. Gyermekei közül Szent Imre érte meg a felnőttkort. Veszprémben apácakolostort alapított. A hagyomány neki tulajdonítja az arannyal hímzett koronázási palástot és a pápának ajándékozott miseruhát. Udvarhölgyeivel együtt ő látta el egyházi ruhákkal az első magyar templomokat. Élete – hazánk sorsával együtt – István király halálával (1038. augusztus 15.) válságosra fordult. Birtokai egy részét elkobozták, őt magát a veszprémi kolostorban felügyelet alatt tartották. Végül is 1045-ben III. Henrik hadseregének segítségével elhagyta az országot. Passauban, a niedernburgi kolostorban előbb egyszerű bencés szerzetesnő, majd apátnő volt. Halála (1060 körül) után rövidesen szentként kezdték tisztelni. 

Gizella élete során áldozatos tevékenységet végzett. Önfeláldozóan adta magát másokért, az élet minden területén megállta helyét, példaként szolgálva akár a mai édesanyák számára is: feleségként bátorította férjét és segítette szolgálatát, családanyaként gyermekeit szeretettel nevelte, imádságos szentségi életet élt, miközben királynéként az ország javát szolgálta – kolostorok, templomok építésével, kézműves műhelyek kialakításával és kétkezi munkájával, szegények támogatásával.   

Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse, és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk, és majd egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.