Az umbriai Roccaporénában született, 1381 körül. Csak szülei unszolására ment férjhez, mert szerzetesnővér szeretett volna lenni. Durva természetű, italozó férjét állhatatos imádsággal és béketűréssel átformálta. Sokat böjtölt, imádkozott, és segítette a szegényeket. Férje és gyermekei halála után Casciában az Ágoston-rendi apácák kolostorába lépett. Ott is a szegénység, fegyelem, szeretet, hősies tűrés, szolgálat és betegápolás mintaképe volt. Szívesen elmélkedett Jézus szenvedéséről, és vállalta a szenvedő Jézussal való azonosulást. Hosszú, fájdalmas betegség után, amelyet engesztelő áldozatul vállalt, mennyei boldogságtól ragyogó arccal tért meg az Atyához, 1447. május 22-én, Casciában. VIII. Orbán pápa boldoggá, XIII. Leó pápa pedig 1900. május 24-én szentté avatta. Nagy közkedveltségnek örvend, nehéz ügyekben sokszor tapasztalt közbenjárása miatt.

Urunk, Jézus Krisztus, te Szent Ritát elhalmoztad kegyelmeddel: megadtad neki, hogy szeresse ellenségeit, és homlokán viselje szereteted és kínszenvedésed jelét. Közbenjárására és érdemeiért add meg nekünk, hogy jók legyünk ellenségeinkhez, elmélkedjünk kínszenvedéseden, egykor pedig részünk legyen a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalomban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.