A vendégszeretet, a befogadás határai
Henri Boulad 2016. július 18-i szentbeszéde
Alexandria, Jezsuiták temploma
A család éppen vacsorázik. Kopognak az ajtón. A házigazda kinyitja. Egy ismeretlen ember
áll az ajtóban, és azt mondja: Éhes vagyok, tudna adni valami ennivalót?
– Hát… természetesen, lépjen be! – Vacsorázzunk együtt!
Az ismeretlen leül, és jó étvággyal eszik. A vacsora végén azt mondja, hogy lekéste vonatját,
és nem tud hol aludni.
– Tudna adni egy ágyat, ahol eltölthetném az éjszakát. – kérdezi.
A házaspár egymásra néz, kicsit haboznak, majd azt mondják, na jó, megoldjuk. A gyerekeket
átköltöztetik a nappaliba, s az idegennek odaadják a gyerekszobát.
Másnap megkérdezik az idegent, mi a terve.
– Azt gondoltam, hogy ezt a napot önökkel szeretném eltölteni.
– Ó, hát ez kedves. Rendben…
Együtt reggeliznek, együtt vacsoráznak. Este a házigazda megkérdezi az idegent, hogy most
mi a terve?
– Hát van egy kis gondom a szállással. Eltölthetnék-e egy második éjszakát is önöknél?
A vendégfogadók egymásra néznek, kicsit zavartan.
– Jól van, legyen!
A harmadik nap reggelén a vendég azt mondja:
– Az a helyzet, hogy van feleségem és vannak gyerekeim… megengednék, hogy őket is
elhozzam ide?
A válasz kemény:
– Hát ez már túlzás! Ennyi, és semmi több!
Ez a kis történet jól szemlélteti, mi történik ma Európában. Európa egy befogadó kontinens,
éppúgy, mint Kanada, az Egyesült Államok és a nyugati világ többi része. Ezekben az
országokban alapelv, hogy kitárják a kapu az idegen előtt, amint ezt énekeltük is a mise
kezdetén: „Nyisd ki kapudat az idegennek…” Ez a bibliai alapelv teljesen áthatja a mai
hitetlennek, ateistának tartott Európát.De hol vannak a vendégszeretet határai? Hol ér véget a befogadási kötelezettség? Egyesek
megkérdezhetik: „Vannak határai?”
Természetesen vannak! Az elsőbbség a családé, a felségemé, a gyerekeimé. Befogadhatom a
vendéget egy vacsorára, sőt egy vagy két éjszakára is. De ha a vendég nem akar elmenni, azt
mondom neki: NEM! Ha pedig erre fenyegetőzni kezd, majd azt mondom? „Jól van, rendben,
csak nyugodjál meg! Mi mind elköltözünk, és átadjuk neked a helyet.” Ha így teszek, totálisan
hülye vagyok. Ez már nem könyörületesség, hanem a legnagyobb ostobaság. Pedig ez történik
ma Nyugaton. Az egyre nagyobb számban érkező bevándorlók rá akarják kényszeríteni
Európára a saját törvényeiket, elveiket, értékrendjüket, szokásaikat, kultúrájukat.
Legnagyobb meglepetésemre Európa engedményt engedményre halmoz: visszahúzódik,
elfogad, megalkuszik, enged… De meddig tart még Európának ez a megalázkodása és
önrombolása? Ez lenne az evangéliumi könyörületesség követelménye? Ez Jézus üzenetének
az eltorzítása.
Az elsőbbség az enyéimé, a családomé, feleségemé, gyerekeimé. Nem tárhatom ki az ajtómat
ész nélkül. Vannak határok, amelyeket tiszteletben kell tartani. Van egy intimitás, amit meg
kell őrizni. Európa kezdi elveszíteni, eladni, meggyilkolni önmagát. Isten nemcsak szívet
adott, hogy szeretni tudjunk, hanem fejet is, hogy gondolkodjunk. És ha a kettő nem jár
együtt, az katasztrófa.
Van egy fogalom, a „tűréshatár”. Ez azt jelenti, hogy nem léphetünk át bizonyos határokat,
amelyek már veszélyeztetik a létünket. Vegyük például a bort. Azt mondják, a bor jó. Persze,
hogy jó. Megiszunk egy pohárral, két pohárral, esetleg hárommal. De ha többet iszunk, az már
káros.
Társadalmi téren ugyanez a helyzet. Jó szívvel, kedvesen kell fogadni a rokont, a szomszédot,
az ismeretlent, a szegényt, az idegent… De ha az illető gorombán viselkedik, durván
visszautasítja az ételt, amit kínálok neki, mondván, hogy az nem „halal” 1 , és úgy él nálam,
mintha ez egy általa meghódított ország lenne, nos akkor helyre kell őt tennem. A
könyörületesség nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a lábunkra lépjenek. Vannak határok,
amelyeket tiszteletben kell tartani.
A határokon várakozó bevándorló tömegekből Európa csak annyit tud befogadni, amennyit a
lehetőségei engedik. És csak azzal a feltétellel, hogy a bevándorlók készek az integrálódásra,
elfogadják a befogadó ország elveit és értékrendjét. Ha nem, akkor: sipirc! …Ám Európa
éppenséggel nem ezt teszi! Főként bizonyos korrumpálódott vezetőkre gondolok, akik eladták
magukat.
Németország egyetlen év alatt több mint egy millió bevándorlót fogadott be. Belgium,
Franciaország, Svédország és más európai országok is teljesen felelőtlen bevándorlási
politikát folytatnak. Sokasodnak a rablások, megerőszakolások, gyilkosságok és egyéb
agressziók. Meddig tűrik ezt az európai emberek?
1
Az iszlám nem engedi meg az olyan húst, mely felett nem hangzott fel Allah neve. Éppen ezért az iszlám
vágási módszere a Koránon és a Szunnán alapul. Először imát mondanak, majd elvágják az állat nyaki ütőereit,
kivéreztetik, és utána már halal a hús. Ez tulajdonképpen majdnem megfelel a zsidó kóser előírásoknak. (A
fordító magyarázata, a Vikipédia szerint)Amikor ilyeneket mondok, fanatikusnak tarthatnak. De ez nem fanatizmus. Ez egész
egyszerűen józanság. Jól irányzott szeretet. A jól értelmezett szeretet először saját családunk,
saját házunk felé irányul. Szükség van a józan ítélőkészségre. Tiszteletben kell tartani a tűrési
határt. Ennek átlépése önpusztítás.
Mondok egy személyes példát. Ezen a héten történt velem. Egyiptomban a légkondicionáló
berendezést a maximumra állítják be, így a vonatjaink gyakran valóságos hűtőszekrényekké
válnak. Annyira, hogy néhány napja jó alaposan megfáztam. Mert a vonat kocsijának a
hőmérséklete meghaladta az én szervezetem tűrési határát.
Amit Európáról mondok, az általában a közösség egész életre vonatkoztatható.
A kölcsönös elfogadásnak, ami feltételezi a közös együttélést, vannak határai. Ha a másik ezt
túllépi, bátran azt kell neki mondanom: „Állj, ez túlzás!” Legyünk jók, de ne legyünk
ostobák! Ha azt akarjuk, hogy kapcsolataink harmonikusak maradjanak, néha tudni kell a
másiknak azt mondani, hogy „Elég, eddig és ne tovább, átlépted a határokat!” Ha nem érti,
mondd még egyszer, még egyszer és még egyszer! Ha akkor sem érti, nincs más, mint a
konfrontáció.
Ötven évvel ezelőtt védtem meg a Chicagói Egyetemen pszichoanalízis témájú
disszertációmat – amelyet egyébként most tervezek megjelentetni – a test fiziológiájának
témáján belül az orális magatartásról. Hosszan elemeztem a száj szerepét, több szempontból.
A szájban két fontos és ellentétes rész található: az ajkak és a fogak. Az ajak lágy, puha,
gyengéd, kedves… De az ajak mögött ott vannak a fogak. Ha valaki nem érti meg az
ajkaknak, a gyengédségnek, a mosolynak a nyelvezetét, a fogak majd megértetik vele. Ha a
másik visszaél az én jóságommal, kedvességemmel, beleharapok. Hamm! Igen, nyíltan
beleharapok.
A test fiziológiájának megvan a maga bölcsessége, és az ellentétes elemek közötti
kölcsönösség dialektikájában valósul meg a harmónia. Ezt az egyensúlyt kell megtalálni.
Azt mondhatjátok, hogy amit állítok, az nem evangéliumi. Erre azt válaszolom, hogy amikor
Jézust halála előestéjén arcul ütötte a főpap szolgája, nem tartotta oda a másik arcát is, hanem
ezt mondta: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” Jézus
tiltakozott, reagált.
Sok pszichológiai probléma adódik abból, hogy gyakran félünk szembenézni a dolgokkal.
Visszafojtjuk a haragunkat, ami aztán belsőleg rongál minket.
A „közös élet”, az udvariasság, a tolerancia és a könyörületesség nevében hagyjuk magunkat
tönkretenni. Mindent elfogadunk, lenyeljük a sértéseket. Hát nem!!! Őrizd meg az
identitásodat! Létezzél, nyilvánuljál meg, legyél teljesen önmagad! És akkor hazugság nélkül
képes leszel szeretni.
Amit most mondtam, én magam is megéltem huszonkét éves koromban. Elegem lett abból,
hogy megalázzanak, és egy nap indulatosan, keményen kifakadtam. Ez radikális változás volt
az életemben, újjászületés, valóságos feltámadás. Egyszer majd elmesélem nektek. De
megtalálhatjátok az interneten, ahol röviden kitérek erre az esetre.Előfordul, hogy amikor olyan ember jön hozzám, akit megaláz a felesége, férje, barátja vagy
barátnője, azt mondom neki: Cselekedjél! Borítsd rá az asztalt! Engedd szabadjára a
haragodat! Gátlás nélkül. A visszafojtás öl. Szabadon kell szeretni! Máskülönben ez csak egy
beletörődés, csalás.
Összefoglalva: a vendégszeretet nagyon szép és nagyon helyes. A másik befogadása nagyon
szép, nagyon helyes. A könyörületesség nagyon szép, nagyon helyes. De a szív mellett
adjatok helyet a fejnek is, hogy szeretet józansággal és bölcsességgel párosuljon.
Amen.
Fordította Décsey Erzsébet
2016. szeptember 5.