5. nap

Advent 1. hete – Csütörtök

Izajás

Így szól az Úr:

»Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám,

és ajkával tisztel engem,

szíve azonban távol van tőlem,

és félelmük irántam csak betanult emberi parancs,

azért, íme, én ismét ‘csodásan’ bánok ezzel a néppel, igen ‘csodásan’:

elpusztítom a bölcsek bölcsességét,

és az okosok okosságát elrejtem.«

Jaj azoknak, akik mélyen el akarják

rejteni az Úr elől szándékaikat!

Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják:

»Ki lát minket, és ki ismer bennünket?«

Ferde a ti gondolkozástok!

Talán mint az agyag, olyannak számít a fazekas,

hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról:

»Nem ő alkotott engem«,

és a megformált mű azt mondhatná formálójáról:

»Nincs esze«?

(Iz 29,13-16)

A bajaink gyökere sokszor az, hogy akarva-akaratlanul megfordítjuk az élet rendjét, fazekasnak képzeljük magunkat agyag helyett. Két énünk van: a látszatok én-je, aki tisztában van vele, mi a helyes, és kifelé ezt mutatja; és egy belső-én, aki pedig mindeközben a saját akarata megvalósításán ügyködik. S bennünk ez a kettő sokszor úgy összefonódik, hogy már nem is tudjuk, melyikre hallgatunk, melyik szerint cselekszünk. A zsoltáros így imádkozik: „Rejtett bűneimtől tisztíts meg engem, Uram!” (Zsolt 19,13) Talán legfontosabb kérésünk egyike ez a mondat, mert olyan helyre hatol a szívünkben, amit mi sem ismerünk igazán.

Szó

FERDE

Kérdés

Mi az, ami bennem ferde? Hol van bennem kettősség, képmutatás?

Miben van távol a szívem az Úrtól?

Mi vallásosságomban a „betanult parancs”, és mi az, ami a lelkem mélyéről származik?

Tudtad?

Izajás nevének jelentése: Isten üdvössége, Isten az üdvösség, az Úr segít, üdvözít.