9. nap

Advent 2. hete – Hétfő

Izajás

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek.

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki,

hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét,

hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért!

Egy hang kiált:

»Készítsétek a pusztában az Úr útját,

egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!

Minden völgy emelkedjék fel,

minden hegy és halom süllyedjen alá;

a göröngyös legyen egyenessé,

és a hegyláncok síksággá!

Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,

és meglátja minden test Isten üdvösségét.

Bizony, az Úr szája szólt.«

(Iz 40,1-5)

A pusztában kiáltó szó a vigasztalás szava. Nem hiábavaló, senkitől nem meghallott ige, hanem szabadulást hirdető szó. A fogságban sínylődő néphez szól a hazatérés ígéretével. Isten számára a puszta, a sivatag, a völggyel és hegyek nem jelentenek akadályt. Az ő jöttét semmi sem hátráltathatja, előtte minden egyenessé lesz.

Isten hazahív engem fogságaimból, elrontott múltamból, mindabból, ami sérülést, sebet okozott. Enyém lehet a megváltottak élete. Semmi nincs bennem, ami az Úr érkezését megakadályozhatná, ami nagyobb, erősebb lenne az ő erejénél, ha én is akarom; ha ígérete elé sietek nyitottságommal, igyekezetemmel, mindazzal, ami segítségemre lehet az Út egyengetésében.

 

Szó

VIGASZ

Kérdés

Elhiszem-e, hogy Isten nagyobb a bűneimnél, a múltam árnyainál?

Vágyom-e az Úr dicsőségének kinyilvánulására életemben?

Vágyom-e az általa megígért „földre”, amit igazi otthonommá akar tenni?

Tudtad?

Izajás művében a 40. fejezettől kezdődik a vigasztalások könyve. A vigasztalás héber szava azt jelenti: az egyensúlyt vesztett embert az egyensúlyba visszasegíteni és ott megtartani.