16. nap

Advent 3. hete – Hétfő

Izajás

Íme, az én szolgám, akit támogatok,

választottam, akiben kedvemet találom.

Ráadtam lelkemet,

igazságot visz majd a nemzeteknek.

Nem kiált, nem emeli fel hangját,

és nem hallatja az utcán.

A megroppant nádszálat nem töri össze,

és a kialvó mécsbelet nem oltja el;

hűségesen visz igazságot.

Nem alszik ki, és nem roppan össze,

míg igazságot nem tesz a földön;

és az ő nevében bíznak a nemzetek.

(Iz 42,1-4)

Istentől gyakran várunk gyors és látványos megoldásokat. Lépjen közbe, oldja meg a helyzetünket, a nehézségeinket egyértelműen és nagy erővel. Isten azonban másként cselekszik. Emiatt sokszor el is bizonytalanodunk az ő gondviselésében. Isten igazi stílusa a gyengédség, a kicsiben való kezdet, a türelem. Időt hagy – a változásra, a dolgok kiforrására, az érésre. Nem erőszakos, nem erőlteti rá magát senkire. Igazságát felragyogtatja, de nem hatalommal, mindenkit lenyűgözve, mindent elsöprő módon. Isten az apró részletekben is meglátja a lényeget, a változás csíráit, az értéket, és örül mindennek, amiben megmutatkozik a jó, akármekkora is legyen az. Ő a csendes szavak, a pislákoló mécsbelek, a megtört nádszálak Istene.

 

Szó

TÁMOGAT

Kérdés

Miben vagyok „megroppant”, összetört? Hiszem-e, hogy Isten ott érint meg gyengéden?

Hallom-e Isten csendes hangját, vagy azt szeretném, hogy kiáltson?

Elfogadom-e, hogy Isten nem nélkülem akarja megoldani a nehézségeimet, hanem velem együttműködve, hogy növekedjek?

Tudtad?

Izajás könyvének fontos részei az Úr szolgájáról (Ebed Jahve) szóló énekek. Ezeket már az első keresztények is Jézus Krisztusra vonatkoztatva olvasták. Eredetileg azonban értelmezésük meglehetősen nehéz és bonyolult. Egyesek úgy vélik, hogy egy konkrét személyre vonatkozik, mások szerint szimbolikus alak, aki Izraelt vagy annak maradékát jelképezi.