21. nap Advent 3. hete – Szombat Izajás Azt mondta Sion: »Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.« Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, … Bővebben
21. nap
Advent 3. hete – Szombat
Izajás
Azt mondta Sion:
»Elhagyott engem az Úr,
és Uram megfeledkezett rólam.«
Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony,
nem könyörül-e méhe magzatán?
Még ha az meg is feledkeznék,
én akkor sem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyeremre rajzoltalak téged;
falaid előttem vannak szüntelen.
(Iz 49,14-16)
A legszebb, legmélyebb sorok ezek Izajás könyvében. Isten mindent legyőző, mindent felülmúló, feltétel nélküli szeretetéről szólnak. Arról a szeretetről, ami különb a legtisztább, leginkább magától értetődő emberi szeretetnél is. Örök és a létünkig ható. Olyan, ami nem ismer feledést, nem ismer figyelmetlenséget, amiben nincs kihagyás, nincs megfáradás. Isten szövetsége az ember iránt ilyen: a tenyerébe vési nevünket, lényünket, alakunkat – kitörölhetetlenül. És még ha néha távolinak tűnik is, ha elhagyatva érezzük is magunkat, az nem Isten szeretetének megfogyatkozása, csak látszat, csak a körülmények, a szenvedések elhomályosító fátyla. Ilyenkor kell különösen is felidéznünk ezeket a szavakat. Nem vagyok elfelejtve.