26. nap

Advent 4. hete – Csütörtök

Izajás

Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal:

»Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!«

De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.«

Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is?

Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani.

Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz.

Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.«

(Iz 7,10-17)

Bár Izajás próféciája egy konkrét történelmi helyzethez kötődik, értelme mégis túlmutat ezen, és mindannyiunkat érint. Hiszen nem más ez, mint Isten lényegének kinyilatkoztatása: Ő Emmánuel, ami annyit jelent: „Velünk az Isten.” Ő minden hitetlenség, minden tőle való elfordulás ellenére hűséges marad, és véghezviszi akaratát. Ez az akarat pedig nem más, mint az ember üdvössége, a „velünk lét”. A prófécia beteljesedése messze felülmúlta annak eredeti jelentését. Mi már annak biztos tudatában élünk, hogy tudjuk: Isten velünk lévő Isten, minden emberi elképzelést meghaladó módon.

 

Szó

VELÜNK

Kérdés

Mit jelent számomra Isten neve: Emmánuel?

Hogyan élem meg, hogy Isten velem van?

Van-e bennem kétely ezzel kapcsolatban? Mikor, miért?

Tudtad?

Ez a jelenet a szír-eframita háború idején játszódik, Kr. e. 733-ban, amikor az Asszíria ellen lázadó szövetség ostrom alá vonta Júda fővárosát, Jeruzsálemet, aminek Ácház volt akkor a királya, aki politikai érdekből nemcsak lepaktált Asszíriával, hanem áldozatot is bemutatott pogány isteneinek, sőt még saját fiát is feláldozta (2Kir 16,3). A próféta a király Jahvéval szembeni hűtlensége ellenére is (aminek egyik következménye éppen az, hogy nem kér jelet Istentől, mert fél közelségétől, attól, hogy számára nem kívánt útra vezetné) új utódot ígér, akin keresztül a király és a nép hitetlensége és az ellenség ármánykodása ellenére is Dávid nemzetségén belül fogja véghezvinni üdvözítő tervét. De ezt megelőzi a király bukása és az ország pusztulása.

A szövegben szereplő ’szűz’ kifejezés (’almah’) eredetileg annyit jelentett, mint ’fiatal lány’, de a görög fordításba már a szűz szó került, ami a későbbi nemzedékeknek abból a csodát váró hitéből magyarázható, hogy Isten maga dönti el, milyen módon lép be a világba.