A liturgia szentírási szakaszai: Kiv 17,8–13; Zsolt 120,1–8; 2Tim 3,14–4,2; Lk 18,1–8.
Az Úr a mi őrizőnk, ő áll jobbunk felől, minden lelki csatánkban közbenjár értünk.
A válaszos zsoltárban tekintetünket a hegyek felé emeljük, mert Sion hegyéről és a
Templomból jön a mi segítségünk, ahol az eget és a földet teremtő Úr lakozik.
Az olvasmányban Józsuéra és az izraelitákra is egy domb tetejéről néznek le. Onnan ér-
kezik a segítség Mózes közbenjárása által, amikor Izrael fiai halandó ellenségeikkel, az
amalekitákkal harcolnak.
Figyeljük csak meg a képet! Áron és Hur Mózes két oldalán állnak és úgy tartják Mózes
fáradt karját, hogy Isten botját a feje fölé tudja emelni. Mózest Jézushoz hasonlóan ábrá-
zolják, aki szintén felment egy domb tetejére és a Kálvária csúcsán kiterjesztette kezeit az
ég és a föld között, hogy közbenjárjon értünk a végső ellenséggel, a bűnnel és a halállal
szemben (vö. 1Kor 15,26).
Isten botja által Mózes legyőzte Izrael ellenségeit (vö. Kiv 7,8–12;8,1–2), szétválasztot-
ta a Vörös-tengert (vö. Kiv 14,16) és vizet fakasztott a sziklából (vö. Kiv 17,6).
Isten új botja Jézus keresztje, amely új felszabadulást hozott a bűntől, élő vizet fakasz-
tott Krisztus testéből, Isten új Templomából (vö. Jn 2,19–21; 7,37–39; 19,34; 1Kor 10,4).
Az izraelitákhoz és a mai evangéliumi szakasz özvegyéhez hasonlóan mi is szembesü-
lünk elnyomással és igazságtalansággal – időnként istentelen és könyörtelen ellenségek
részéről.
Nekünk is a hegyek felé kell emelnünk tekintetünket – a Kálváriára és Istenre, aki meg-
őriz bennünket minden gonosztól.
Jézus szerint szüntelen imádkoznunk kell és nem szabad belefáradnunk. Miként Szent
Pál buzdít a szentleckében, hűségesnek kell maradnunk, a sugalmazott írások felé kell for-
dulnunk, amelyet Istentől kaptunk az igazságosságra való nevelésre.
Ki kell tartanunk, hogy amikor az Emberfia újra eljön királyi hatalommal, valóban talál-
jon hitet a földön.
Testvéred Krisztusban:
Scott Hahn