Baylon Szent Paszkál Spanyolországban, az aragóniai királyság Tőrre Hermosa nevű helységében született 1540. május 17-én. Buzgó szülei már gyermekkorában lelkébe ültetik az Eucharisztia szeretetét. Serdülő korában pásztornak szegődött, s a nyáj őrzése közben az Eucharisztia imádásába merült. Erényekkel gazdagon lépett 1564-ben a Kisebb Testvérek közé. Isten különböző karizmákkal tüntette ki: pl. a tudomány és tanács ajándékával. Nagy tudósok jöttek hozzá tanácsot és véleményt kérni. Dél-Franciaországban üldözést szenvedett az Eucharisztiába vetett hitéért. Szerzetesi életének gyümölcseként lelki tapasztalatait kis művében foglalta össze. A halál éppen ötvenharmadik születésnapján érte 1592. május 17-én Villarealban.

Baylon Szent Paszkál írásaiból

Mindenekfölött Istent keresd

Mivel Istennek nagy a kívánsága, hogy ajándékait nekünk ajándékozza, valahányszor kérsz valamit tőle, szíved igen erősen higgye, hogy Isten meg akarja neked adni, amit tőle kérsz. Mert még csak eszedbe sem jutott volna kérni, ha Isten előtte nem biztatott volna, hogy akarj tőle valamit kérni. Készségesebb kérésed meghallgatására, mint te arra, hogy kérj tőle valamit. Inkább az indítson a könyörgésre, hogy Isten szeretne adni valamit neked, mint a te szükséged. Imádságunk mindig a mi Urunk Jézus Krisztus életének misztériumára és érdemére hivatkozzék. Örökös elszántsággal tedd magad alkalmassá arra, hogy kérésed az Ur meghallgassa. Mindig azt keresd, amit az Isten keres. Akaratod mondjon le minden előnyről, vagy haszonról, ami kérésedből származhat. Tudod, mit keress? Mindenekfelett Istent keresd! Illő dolog, hogy mindenekelőtt és mindenekfölött egyedül Istent keressük. Azért is, mert az isteni Fölség akarja, hogy megkapjuk, amit kérünk, és így az ő szolgálatára alkalmasak legyünk. Őt pedig mindig jobban szeressük.

Minden imádságodat ez a szándék mozgassa, és ha kérsz valamit, szeretetből és szeretetért kérd, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Szakadjon el szíved ezen világ ügyétől, mintha ebben a világban más se volna, mint Isten és jómagád. Még ha egy pillanatra messze is kerülsz szívedben Istentől, akkor is légy mindig egyszerű, alázatos szívű; nagy lendülettel emelkedj önmagad fölé. Mint a kiöntött olaj, olyan legyen az Isten iránti, mindenek fölötti a szereteted.

Istennek hálát adni nem más, mint lelkünk benső világában elismerni a mérhetetlen Istent, a világegyetem Urát, akitől mindent kapunk, akitől elnyertük mennyei ajándékát. Hiszen tőle jön minden jó. Mindenképpen Isten dicsősége örvendeztessen meg, aki ilyen jótéteményben részesített. Azért mindennél jobban szeresd és szolgálj neki szolgálatkészen.

Amikor bizonyos ajándékokat kapsz az Úrtól, add oda magad neki teljesen, mindenestől, boldogan, örömmel, alázd meg magad és vesd meg magad, mondj le igazán saját akaratodról, úgyhogy mind a tested, mind a lelked az övé legyen, őt szolgálja. Lépj ki önmagádból és ne feledkezz meg a szüntelen hálaadásról, boldogan emlékezz meg az Úr hatalmáról és jóságáról, aki téged jótéteményeiben részesített, aki veled ennyi jót tett, akinek most éppen ezért az ajándékért mondasz köszönetet. Ha azt akarod, hogy Isten előtt kedves legyen a hálaadásod, mielőtt a hálaadásba fognál, időzz előbb az alázatosságnál, az önmegtagadásnál, légy egészen kicsiny Isten előtt, ismerd be szegénységed és nyomorúságod, hogy megérthessed, milyen bőkezű a te Istened. Örülj és ujjongj azon, hogy szemmel láthatóan gazdagított téged és kegyelmeivel elhalmozott. Ne sokra tartsd a jót, vagy a hasznot, ami neked jutott ebből. Inkább azon járjon az eszed, hogy Istennek még hűségesebb szolgája lehess.