A IV. Béla engedélyével 1239-ben betelepülő jászok és kunok a Zagyva és Tarna partját, valamit a Duna–Tisza közét foglalták el. Azonban nem telepedtek le, hanem továbbra is vándorló-állattenyésztő életmódot folytattak, mely sok konfliktussal járt a már letelepedett magyarsággal. A jászok megtérítésének feladata a ferencesekre hárult, akik még Béla király idejében elfogadták ezt a tisztséget. A ferencesek hamarosan egy kis kápolnát is építettek a Zagyva partján – a mostani rendház közelében – Szent László tiszteletére. El volt terjedve az a nézet, hogy a jászok ősei László király idejében települtek be hazánkba, a nagy király adományozta a Zagyva két partján elterülő síkságot. A hagyomány szerint meglátogatta az itteni ferenceseket Kapisztrán Szent János is, és a kápolna búcsúján beszédet is mondott. A kápolna egyházi használatát II. József megtiltotta. A későbbiekben kertészházként hasznosították. Sajnos 1927-ben az épületet lebontották és köveit az épülő kultúrház falába beépítették!

Sajnos a kápolnáról nincs képem, de a XV. században épült ferences templomról van, ez látható a kiemelt képen.