Lászlót 1192-ben III. Celesztin pápa szenté avatta, sírját felnyitották és testét díszes sírba helyezték át. A koponyát egy mellszobor alakú tartóba helyezték és a sírja fölé tették. Ez az ereklyetartó a XV. század elején egy tűzvészben megrongálódott.

Az 1420-1437 között készült új herma trébelt, öntött, vésett, cizellált, hideg-vésettaljú és sodronyzománcos munka, aranyozott ezüstből készült és álékő berakással rendelkezik. A középkorban a nagyváradi székesegyház kanonoki sekrestyéjében őrizték, ma a győri székesegyház Héderváry kápolnájában található. Az ereklyetartó László fejereklyéjét, koponyáját tartalmazza. A munkán virágdíszítés, zománc címer látható. Egy ezüstpánt fogja össze a koponyát, melyen a trónoló Krisztus és a négy evangélista képe látható. Készítője ismeretlen, a stílusjegyek alapján csak a készítés feltételezett ideje állapítható meg.

A herma a Báthori család kincstárába került. Naprághy Demeter, a fejedelem kancellárja, aki veszprémi, majd győri püspök lett hozta magával 1606-ban Győrbe. Simor János püspök 1861 a Héderváry kápolnában egy méltó oltárt készített az ereklyének, és díszes üvegtartóba helyezte a koponyát.

A nagyváradi egyházmegye mindig szerette volna visszaszerezni az értékes ereklyét, de ez a hosszú tárgyalások és pereskedések ellenére sem sikerült. 1775 elején gróf Zichy Ferenc győri püspök leválasztott egy darabkát a fejereklyéből, és ezt egy Augsburgban készült, drágakövekkel kirakott üvegfalú kazettában útnak indította Váradra, ahol december 15-én ünnepélyesen fogadták is.

Győr városát 1763. június 28-án súlyos földrengés rázta meg. Mivel a városban nagyobb kár nem esett, ezért úgy vélték, hogy László közbenjárására menekültek meg. Attól kezdve minden évben körmenetet tartottak június 27-én, először a város falain, később az utcákon.

A Herma Magyarország harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje (Szentkorona, Szent Jobb).