Senki sem veszhet el

Az egész környéken nem volt olyan népszerűtlen, olyan gyűlöletes ember, mint ez a Zakeus. Ő gyakorolta ugyanis a legfőbb felügyeletet a vám és adó fölött Jerikó kerületében. Gazdag volt. Nagyon gazdag. Mégpedig mások bőrén gazdagodott meg. Mi a befizetendő adók terheit nyögjük. Akkor az emberek többségének ez sokkal nehezebb volt. Az adókat nálunk törvények szabályozzák. Zakeus idejében az erősebb joga érvényesült. Zakeus pedig egy olyan pozícióban volt, ahol éreztethette hatalmát. Ő volt minden adószedő főnöke. Így ő profitált a legtöbbet. És ezért volt különösen gyűlöletes. Mind az emberek, mind pedig kollégái részéről.

Mi indítja az embereket arra, hogy mások bőrén küzdjék fel magukat? Zakeus egyre gazdagabb és egyre magára maradottabb lett. És egyre bűnösebb a gazdagsághoz való kíméletlenül mohó ragaszkodás miatt. Ám szívében nyilvánvalóan valami más is mozgott, mint a bírvágy. Egyfajta vágyakozás. És az ő lelkiismerete. Nem szabad elfelejtenünk: Még a legelvetemültebb kizsákmányolók, a legfanatikusabb terroristák, a legnagyobb bűnösök közt is megvan a lelkiismeret szikrája, a sóvárgás felvillanása valami üdvös, valami jó után.

Zakeus történetében ez érint meg: „Látni akarta, hogy kicsoda ez a Jézus”. Mi indította ezt a szuper-gazdagot, hogy Jézust látni akarja? Egyszerűen csak az, hogy lássa! Úgy gondolom, ez nem puszta kíváncsiság volt. Az a mély vágyakozás volt, ami oly sok kirekesztett emberben él: elfogadottá lenni. Egyszer nem megvetettnek lenni. Mit használ a világ összes pénze, ha nincs részed szeretetben? Ezt nem lehet megvásárolni. Ezt csak ajándékozni lehet.

Termetre Zakeus kicsi ember volt. És az emberek sokasága elzárta előle a kilátást. Senki sem csinál neki helyet. És ő bizony a tömeget is kerüli, ahonnét oly sok elutasítás és gyűlölet éri.

Mily nagynak kellett lenni benne a kívánságnak, hogy Jézust láthassa! Mint kisfiú, úgy mászik fel egy fára. A vad fügefa sűrű lombozata elrejti őt, és mégis jól tud látni. És az élmény, ami most éri, alapjaiban változtatja meg egész életét. Jézus elmegy eme fa mellett, és feltekint. Milyen is volt ez a tekintet! Egy megvetés nélküli tekintet. Szemrehányás nélküli tekintet. És a megszólítás: Zakeus! Jézus, tehát ismeri őt. És tudja, hogy ki van a fán.

„Ma a te házadban kell megszállnom!” Nem azt kérdezi tőle mindjárt, hogy készen áll-e a megjavulásra. Nem támaszt feltételeket: Ha változtatsz gonosz életeden, akkor fogok eljönni és meglátogatni téged! Nem, ő olyat tesz, ami felháborítja az embereket: Egy bűnöshöz tér be! Nem Jerikó vallásos lakóinál, hanem a gyűlölt Zakeusnál vendégeskedett Jézus.

Amit Zakeus Jézussal átélt, számos ember megtapasztalhatta azóta: Jézus feltétel nélkül elfogad engem! Ez valóban így van: Nem azért szeret téged az Isten, mert derék és vallásos vagy. Jézus azt mondja, azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Mivel megtapasztalhatom, hogy Isten senkit sem ír le, engem sem, ezért tudok fellélegezni és megváltoztatni az életem, úgy mint Zakeus.