100 éve koronázták meg boldog IV. Károly királyt

Károly a Habsburg-Lotaringiai-ház tagjaként Persenbeurg-ban született 1887. augusztus 17-én, teljes nevén Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich, mint Habsburg Ottó főherceg és Mária Josefa szász hercegnő gyermeke. Anyja mélyen vallásos volt, ezért a léha életet élő főhercegtől igyekezett távoltartani. Mivel nem volt a trón várományosa, ezért tanulhatott a bécsi bencések gimnáziumában (Schottengymnasium). Nyilvános érettségi vizsgát 1905-ben mégsem tehetett, mert I. Ferenc József ezt nem tartotta főherceghez méltónak. Szolgált azonban a lovasságnál, és a gyalogezrednél is. 1906-ban Prágában jog- és államtudományt, valamint közgazdaságtant tanult. 1911-ben feleségül vette Zita Bourbon pármai hercegnőt. Gyermekeik: Ottó, Etelka, Róbert, Félix, Károly Lajos, Rudolf, Sarolta és Erzsébet.

Ferenc József és Ferenc Ferdinánd halála után a trónutódlás mégis rászállt. 1916. december 2-án tudatta a birodalom népeivel, hogy átveszi a hadsereg főparancsnokságát. 1916. december 30-án Csernoh János hercegprímás koronázta meg Budapesten a Mátyás-templomban. Koronázásakor nem az osztrák, hanem a magyar himnuszt énekelték. „I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Szilézia, Modena, Párma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Trieszt, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura”

Legfontosabb törekvése a béke volt, kereste a kapcsolatot az európai uralkokodókkal, kormányokkal. Feleségének, Zitának a testvérei, Sixtus és Xaver pármai hercegek közvetítést ígértek az antant hatalmak felé. Tervei nem vezettek sikerre. 1918. november 13-án az echartsaui nyilatkozatban lemondott uralkodói jogairól:

„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minélelőbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.”

(Ausztriában kikiáltották a köztársaságot, a kormány kiutasította az országból, és Svájcba távozott. A nemzetgyűlés száműzte a Habrsburg-Lotharingiai családot, vagyonát lefoglalta.)

A lemondás után következtek a köztársaság és a tanácsköztársaság gyászos napjai. 1920. február 27-én a nemzetgyűlés elfogadta az I. törvénycikket „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről”. E törvény érvénytelenítette a az 1918-19-es törvényeket, és az államfői feladatok ellátásra a kormányzó intézményét találta ki. Március 1-jén Horthy Miklós kormányzóvá választásával létre jött a királyság, melynek nem volt királya. Károly uralkodói jogait csak az 1921. évi XLVII. törvénycikk szüntette meg:

„IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről

1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.

2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.

3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.”

Két alkalommal próbált visszatérni Magyarország élére, mindkétszer sikertelenül. Az antant hatalmak minden alkalommal tiltakoztak és jelezték, hogy nem tűrik meg a Habsburgok semmilyen formában való visszatérését. Október 26-án az antant kiadatási parancsára előbb a tatai Esterházy-kastélyba, majd a tihanyi bencés apátságba szállították, november 1-jén átadták az antant megbízottaknak, akikkel november 19-én érkezett meg Madeira szigetére, Funchalba, ahová Zita is követte gyermekeivel 1922. február 2-án. A településtől nem messzi Quinta-villában laktak, ahol április 1-jén hunyt el, 34 éves korában. Nossa Senhora do Monte templomban temették el.

Rövid uralkodása alatt igyekezett a birodalmat megreformálni, eltörölte a régi királyi etikett számtalan szabályát. Irodája ajtajában fogadta az embereket, kezet nyújtott nekik, s a tárgyalás végén kikísérte őket. A régi kimért gondolkodású hivatalnokok legnagyobb rosszallásától övezve. A birodalmat államszövetséggé kívánta szervezni, ezzel azonban 100 évet elkésett. Pedig a szándék meg volt benne: „Azért kell annyit szenvednem, hogy népeim újra egymásra találjanak” – mondta élete végén. A háborúban szerzett tapasztalatai után egyre jobban békepárti lett. Halála napján Zitának így nyilatkozott: „Minden igyekeztem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább fölismerése volt, és annak követése, az emberileg elérhető tökéletességig.” Buzgó lelkiéletet élt, minden fontos döntését a kápolnában imádsággal kísérte.

A boldoggá avatási eljárását, mindig az illetékes püspöknek kell kezdeményeznie, így jelen esetünkben a bécsi püspöknek, illetve egyházmegyének. Theodor Innitzer bíboros, Hans Hermann Groer bíboros, Franz König bíboros és Christoph Schönbor bíboros-érsek voltak az illetékesek az eljárás idején. Az ügy posztulátora Magyary Gyula volt. Az eljárás 1949-1977-ig tartott. A család jelenlétében 1972. április 1-jén – halálának 50. évfordulóján- Madeirán felnyitották a koporsóját, testét romlatlan állapotban találták. Az egyházmegyei eljárás érvényességét 1988. június 17-én mondták ki. 2003. április 12-én került kinyilvánításra, hogy Károly hősies fokban gyakorolta az erényeket. A Szenté Avatási Ügyek Kongregációja 2003. december 20-án elismerte egy brazíliai szerzetesnőnek Károly király közbenjárására 1960-ban történt csodás gyógyulását. 2004. október 3-án a Szent Péter téren avatta boldoggá II. János Pál pápa. Emléknapja a Zita hercegnővel kötött házásságkötésének napja: október 21. 2013. április 1-jén a Szent István Bazilikában szentelték meg a hermáját.

Ausztriában a baloldalon éles politikai vitát váltott ki a boldoggá avatása. Hiszen kitiltották az országból, s később is mindent elkövettek, hogy Zita ne térhessen haza. Hazánkban is sok ellenzőre talált, hiszen sokan nevéhez kötik a trianoni békediktátumot, és az I. világháborús veszteségeket is, Károlyi Mihály és Tanácsköztársaság ellen sem tudott semmit tenni. A Habsburgok megítélése sem könnyű, hiszen 1686-tól sok szenvedésnek, megaláztatásnak voltak a forrásai. Ezt a kérdést rábízom a történészekre.