Január 20-a az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok alapítójának liturgikus emléknapja.

Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül. Minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította. Korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál, veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még 20 évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. (Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből). Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a Pálos Rendi Naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.