6. nap

Advent 1. hete – Péntek

Izajás

Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan,

és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk.

Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél,

és bűneink, mint a szél, elsodornak minket.

Nincs, aki szólítaná nevedet,

aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék;

mert elrejtetted előlünk arcodat,

és bűneink hatalmába adtál minket.

De mégis, Uram, atyánk vagy te!

Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk,

kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Ne haragudj, Uram, oly nagyon,

és ne emlékezz örökké bűneinkre!

Íme, nézd, a te néped vagyunk mindnyájan!

Szent városaid pusztasággá lettek,

a Sion pusztasággá lett,

Jeruzsálem elhagyatottá.

A ház, mely szentélyünk és ékességünk volt,

ahol atyáink dicsértek téged,

tűz martaléka lett,

és romba dőlt minden, ami drága volt nekünk.

Vajon ezek ellenére visszafogod magad, Uram?

Hallgatsz, és még jobban megalázol minket?

(Iz 64,5-11)

Ez a részlet szinte olyan, mint egy bűnbánati zsoltár. Izajás a bűnökről ír, életünk igazi tragédiájáról, azok következményeivel együtt. A bűnbánatban nagyon fontos az őszinteség és a tisztánlátás. Isten előtt nincs mit megjátszani, nincs mit elkendőzni. Ami bennem elakadás, elrontottság, pusztaság, az főként a bűn következménye, ez rejti el előlem Isten arcát. A bűnbánatban helyre áll a rend: „Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk.” Köddé válik a magunk igazságába vetett hitünk, ami egyszerre fájdalmas, megrendítő, de ugyanakkor gyógyító is.

A mélyben megszólaló, Isten irgalmasságába vetett remény itt még csak bizonytalan kérdés. Ez a remény, a „de mégis” reménye szívhez szóló tapasztalatunk arról, hogy Isten velünk marad bűneink, nyomorúságaink legmélyén is.

Szó

SZÉL

Kérdés

Mi az, ami bennem elhord(hat) a szél?

Megéltem-e már, hogy „romba dől minden, ami drága volt”?

Megtapasztaltam-e ilyenkor Isten jelenlétét, cselekvését?

Tudtad?

Izajás apját Ámosznak hívták, aki nem azonos az ószövetségi prófétával. Izajás hivatásának családja is részese, feleségét prófétaasszonynak hívja, gyermekei nevéről pedig már tettünk említést.