4. nap

Advent 1. hete – Szerda

Izajás

Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,

vajúdik és kiált fájdalmában,

olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.

Fogantunk, vajúdtunk,

mintegy szelet szültünk;

szabadulást nem szereztünk az országnak,

és nem születtek lakói a földnek.

Életre kelnek majd halottaid,

holttestük feltámad.

Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!

Mert világosság harmata a te harmatod,

és a föld újjászüli az árnyakat.

(Iz 26,17-19)

A bűnbánat, de egész életünk is olyan, mint a vajúdás. Isten nélkül azonban csak „szelet szülünk”, csak olyat, ami meddő, mulandó, élettelen, hiábavaló, és eltűnik. Az Isten kegyelme nélküli bűnbánat olyan, ami csak kétségbeeséshez vezet, pusztán marcangoló bűntudat. Nélküle, az Ő szeretetének tudata nélkül nem szabad magunkra tekintenünk, mert szabadulást nem szerezhetünk, csak még mélyebbre kerülünk.

Életünk igazi gyümölcsei is küzdelmek, vajúdás által bontakoznak ki. Jézus is beszél a szülő asszony fájdalmáról, akinek szomorúsága örömre változik, miután megszülte magzatát. Az örömöt, az életet Isten adja. Ő kelt bennünket életre, ő emel fel a porból, az ő kegyelmének harmata teremt újjá. Az igazi bűnbánatban ennek a harmatnak megtermékenyítő erejére hagyatkozunk.

Tekinthetek úgy életem vajúdásaira, mint amikben ott van az igazi élet ígérete. Semmilyen küzdelmem, szenvedésem nem hiábavaló. De ez a mostani fájdalom része a majdani örömnek, az üdvösségemnek.

Szó

VAJÚDÁS

Kérdés

Hol vannak küzdelmek az életemben?

Tudok-e ezekre úgy tekinteni, mint amikből valami jó fog születni?

Tudatosítom-e, hogy vajúdásaim a továbblépés, a növekedés ajándékát hordozzák magukban?

Tudtad?

Izajás próféta tevékenységének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy előkelő származású volt, a próféták közül egyedülálló kapcsolata volt a királyokkal és a magasabb udvari körökkel. Közvetlenül beszélt az uralkodóval, úgy intézte hozzá szavait, ahogyan egyik próféta sem tehette. Bejárása volt az ország előkelő köreihez, egyenrangúként tárgyalt velük, és kiválóan értette gondolkodásmódjukat, amit ironikusan bölcsességnek és okosságnak nevezett (ld. holnap).