7. nap

Advent 1. hete – Szombat

Izajás

A Seregek Urát tartsátok szentnek,

tőle féljetek, és tőle rettegjetek!

Akkor ő szentély lesz,

de botlás köve és botrány kősziklája

Izrael két házának,

háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.

Közülük sokan megbotlanak,

elesnek és összetörik magukat,

hálóba kerülnek és fogságba jutnak.

Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban!

Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek.

Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

(Iz 8,13-18)

Isten létének ténye megosztó az emberek között. Akik őt választják, azoknak áldásuk lesz, szentéllyé válik a számukra, találkozássá, kapcsolattá, ami minden mást is megszentel. Akik nem törődnek vele vagy elutasítják őt, azoknak viszont botrány, kő, amiben elesnek. Jézus is beszél arról, hogy az ő második eljövetele őket úgy éri, mint egy csapda.

Olyan világban élünk, amikor ez a második választás a jellemző. A világ szemében mi vagyunk a botlás köve, kellemetlen akadály, ami kizökkent, ami mer ellentmondani az uralkodó értékrendnek, ideológiáknak. Ez a feladatunk: csodává és jellé válni, Isten „kősziklájává”. Ebben kell hitelesnek lennünk.

Szó

KŐ

Kérdés

Miben tudok „kő” lenni a környezetem számára?

Vajon életmódom, életvitelem felkiáltójel tud-e lenni? Megvan-e bennem ennek hitelessége, ereje?

Merek-e jellé válni?

Tudtad?

Izajás írásértő, művelt ember volt, ami könyvének választékos stílusában is megmutatkozik. Tanítványi kör is kialakult körülötte élete folyamán. Az izajási iskola tevékenysége a könyv szerkesztésében, kiegészítésében is megmutatkozik.