10. nap

Advent 2. hete – Kedd

Izajás

Miért mondod, Jákob, és miért szólsz így, Izrael:

»Rejtve van utam az Úr előtt, és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?

Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?

Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette.

Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen.

Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét.

Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,

s az ifjak is megbotolva eleshetnek;

de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak el,

járnak, és nem fáradnak el.

 (Iz 40,27-31)

Gyakran látni megfáradt keresztényeket, akikből hiányzik a hit öröme, a lelkesedés, sokkal inkább a megkeseredettség jellemző rájuk. Istenkapcsolatunk az egyik legfontosabb erőforrás az életünkben, amit már csak ezért is gondozni kell, mert magától nem növekszik, sőt elsorvad.

Ugyanakkor az is hamis elképzelés, hogy a jó keresztény mindig pörög, soha nem fárad el, nincs szüksége pihenésre, feltöltődésre. Ez a szerep egy hamis áldozat-létbe kényszerít bennünket.

Istenkapcsolatunk inkább legbelsőbb motivációink szintjén hat. Képes az életünket egybefogni, értelmet adni látszólag ellentmondásos vagy fájdalmas eseményeknek, tapasztalatoknak; megőrzi nyitottságunkat, megújulásra ösztönöz, biztonságot ad. Olyan otthon, amiből aztán energiával, lelkesedéssel tudunk elindulni a világba.

 

Szó

FÁRADTSÁG

Kérdés

A hitem valódi erőforrás az életemben?

A pihenést, feltöltődést luxusnak tekintem vagy kötelességnek?

Tudok-e megújulni? Van-e bennem igény erre?

Tudtad?

Izajás életének nagy részét Jeruzsálemben élte, hívását is a jeruzsálemi templomban kapta, és ez a hely maradt mindvégig küldetésének színtere. Könyvéből kiderül, hogy jól ismeri a város szociális, politikai és kultikus viszonyait.