13. nap

Advent 2. hete – Péntek

Izajás

 

Ki mérte meg markával a vizet, és az eget arasszal ki mérte fel?

Ki mérte meg vékával a föld porát, ki mérte le mérlegen a hegyeket,

és a dombokat mérlegserpenyőben?

Ki irányította az Úr lelkét, vagy ki volt tanácsadója, aki oktatta őt?

Kivel tanácskozott, ki világosította fel, és ki tanította őt az igazság ösvényére?

Ki tanította tudományra, és az okosság útjára ki oktatta?

Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön,

és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek;

íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.

A Libanon nem elég a tűzgyújtásra,

és vadállata nem elég az égőáldozathoz.

A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte,

üres semmiségnek számítanak neki.

»Kihez hasonlíthatnátok engem,

hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.

Emeljétek a magasba szemeteket, és nézzétek: ki teremtette ezeket?

Aki előhozza szám szerint seregüket, és mindnyájukat nevén szólítja;

nagy ereje és erős hatalma miatt egyikük sem marad el.

(Iz 40,12-17; 25-26)

Ez a himnikus részlet Isten nagyságáról és bölcsességéről szól. Az élet realitásához az is hozzátartozik, hogy az ember elismeri Istent mint nálánál nagyobbat, felette állót, mint Teremtőt. A ma emberének nehéz megtenni ezt a gesztust, mivel magát mindennél nagyobbnak képzeli, szinte már mindenhatónak. Ez a szemlélet sokszor ránk, keresztényekre is hat akarva-akaratlanul. Érdemes elgondolkodnunk, hogy hol, miben vagyunk öntörvényűek, milyen tekintélyeket tartunk mérvadónak, törékenységünk tudatában éljük-e az életünket. Isten nagyságát, nálam nagyobb voltát megvallani nem meghunyászkodás, hanem az alázat tette, ami a valóságon alapul. Ettől nem kisebb leszek, hanem éppen ez emel fel, mert Isten hatalma nem a magamutogatásban, a hatalmaskodásban nyilvánul meg, hanem az értem való létben, ami Jézus Krisztusban mutatkozott meg a maga teljességében.

 

Szó

HATALOM

Kérdés

Miben áll számomra Isten hatalma?

Rá tudok-e csodálkozni nagyságára, intelligenciájára, szépségére?

Milyen tekintélyeket tartok mérvadónak a magam számára?

Tudtad?

Korának eseményei, a nagy birodalmak egyre növekvő hatalma Izajás működése idején sokak számára jelentettek kísértést, hogy az ő pogány isteneiket kövessék, tőlük várjanak segítséget. Izajás prófétai művében ezért is szerepel olyan hangsúlyosan Isten egész világra kiterjedő hatalma, világfelettisége. Megjelenik a korban gyanakvással fogadott király-eszme is, amivel akkoriban óvatosan bántak, hiszen a pogány népek isteneiket gyakran királynak tekintették. De Izajásnál éppen hogy úgy jelenik meg Isten, mint aki nagyobb minden királynál, a királyok királya.