20. nap

Advent 3. hete – Péntek

Izajás

Minden nemzet gyűljön egybe, és jöjjenek össze a népek!

Ki hirdeti ezt közülük, és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk?

Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat, hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’

Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam,

hogy megtudjátok, és higgyetek nekem, s megértsétek, hogy én vagyok az:

előttem nem formáltatott isten, és utánam sem lesz.

Én, én vagyok az Úr, és nincs rajtam kívül szabadító.

Én hirdettem, és hoztam szabadulást,

én adtam tudtul, és nem volt köztetek más.

Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –,

hogy én Isten vagyok.

Ezután is én leszek az;

és nincs, aki kezemből kiragadhatna.

Ha cselekszem, ki háríthatja el?«

(Iz 43,9-13)

Egyedül Isten az Isten. Ma attól szenvedünk, hogy ezt az emberiség nagy része nem ismeri el, hanem magát, a saját érdekét, a saját akaratát, a saját vélt nagyságát, mindenhatóságát helyezi a középpontba, és eszerint él, ítél, gondolkodik.

A legnagyobb dolog, amit tehetünk, hogy engedjük, hogy az életünkben Isten valóban Isten lehessen. Jézus szerint ez az Isten Országa, amikor ez megvalósul az emberek életében, és ők Isten akarata szerint kezdenek élni. Mi vagyunk ennek tanúi a mai világban. Nekünk kell kiállnunk, hogy elmondjuk: egyedül Isten hoz szabadulást, egyedül őbenne van üdvösség. „Ti vagytok az én tanúim!” – Ehhez a küldetéshez kell felnőnünk!

 

Szó

TANÚ

Kérdés

Hol, miben tudok Isten tanúja lenni a világban, a környezetemben?

Van-e olyan területe az életemnek, ahol nem engedem meg Istennek, hogy Isten legyen?

Honnét zárom ki őt?

Tudtad?

A szeráf szó csak kétszer szerepel az egész Bibliában, mindkétszer Izajás látomásában. A szó etimológiailag a tűzzel függ össze, s a látomásban is tűzzel tisztítja meg a próféta ajkát az egyik szeráf. A zsidó apokrifekben és a keresztény irodalomban később a szeráfok ugyanazt a szerepet töltötték be a mennyei udvartartásban, mint a kerubok, akik gyakrabban fordulnak elő az Ószövetségben.