27. nap

Advent 4. hete – Péntek

Izajás

Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát;

akik a halál árnyékának országában laknak,

azokra világosság ragyog.

Megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet;

örvendenek színed előtt, ahogy örvendenek aratáskor,

és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.

Mert összetöröd terhes igáját, a vállára nehezedő botot,

és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján.

Mert minden dübörögve menetelő katonacipő

és vérben megforgatott ruha

elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.

Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk;

az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét:

Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,

Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.

Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége

Dávid trónján és királysága fölött,

hogy megszilárdítsa és megerősítse azt

joggal és igazsággal, mostantól fogva mindörökké.

A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

(Iz 8,23-9,6)

Sötétségben járni, elbírhatatlannak tűnő terhekkel, roskadozó vállakkal, rejtett vagy nyílt erőszakban, megaláztatások közt – így írja le a próféta emberi létünk meghatározottságát: a halál árnyékának országa ez, ahol az élet csak töredékeiben van jelen, csak a küzdésben, a veszélyeztetettségek közt, a nehézségek pillanatnyi szüneteiben. A menetelő katonacipők a pusztulás felé visznek minket. Isten nélkül mennyire reménytelen a „halál felé terelt birkanyáj”, az emberiség élete. Szabadulásra várunk, amit magunk nem tudunk véghezvinni. Világosságra vágyunk, ami utat mutat, reményt ad, kivezet a sötétségből.

Isten ezt a szabadulást egy gyermekben hozza el, aki az élet ígérete, aki a teljességet ajándékozza. Benne a halál árnyéka helyett a feltámadott élet csodája, békéje, örökkévaló teljessége lehet a miénk. „Gyermek születik nekünk…”

 

Szó

VILÁGOSSÁG

Kérdés

Mi életem világossága?

Megtapasztaltam-e már az Isten nélküli élet keserűségét, reménytelenségét?

Tudok-e vágyakozni a megváltásra?

Tudtad?

A hagyomány szerint Izajás próféta Manassze király uralkodásának idejében (Kr. e. 693–639) vértanúságot szenvedett. A Talmud szerint egy fa üregébe menekült, ahol kettéfűrészelték. Ezt a hagyományt fogalmazza meg az Izajás vértanúsága című apokrif irat is, aminek keletkezése a Makkabeusok koráig nyúlik vissza, és korai keresztény szerzők is (Origenész, Jusztinosz, Tertullianus) hivatkoznak rá.