Tizenötödik nap (December 13.) Mária – A Megtestesülés komolysága Vajon mennyire vesszük komolyan a Megtestesülés valódiságát, annak minden következményét? Az ünnephez kapcsolódó érzések, szokások, feladatok nem vonják-e a figyelmünket, hogy belegondoljunk abba, mit is jelent, hogy Isten Fia emberré … Bővebben
Tizenötödik nap (December 13.)
Mária – A Megtestesülés komolysága
Vajon mennyire vesszük komolyan a Megtestesülés valódiságát, annak minden következményét? Az ünnephez kapcsolódó érzések, szokások, feladatok nem vonják-e a figyelmünket, hogy belegondoljunk abba, mit is jelent, hogy Isten Fia emberré lett.
Gyermekként született, arcán anyja vonásai, bekakilt, szoptatni kellett, sírt, mint minden más csecsemő, aki rászorul anyjára, ahogyan minden egyes ember rászorul a másikára. Az ő képére lettünk teremtve, a csecsemőére, a gyermek Jézuséra, a kamasz arcára, a felnőtt vonásaira, a kereszten vértől és köpésektől szenvedőére. Arcunkon az ő vonásai.
A gyermekét kendőzetlenül és a maga természetességével szoptató Mária képe rádöbbent Isten szegénységére, alázatára, kicsiségére; rádöbbent a megtestesülés valódiságára. Rádöbbent, hogy Isten „velünk, szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberekkel mennyi minden jót tett és tesz” (1Reg 23,8).
Angelus Silesius:
Hívő, ha gyermek vagy, szívedből, teljesen,
tiéd lesz akkor már a földön, itt, a menny!
Hallgatnivaló:
Tarquinio Merula: Canzonetta Spirituale sopra alla Nanna
https://www.youtube.com/watch?v=zbxIKSlpd4g
Ez a bámulatos spirituális „canzonetta” a 17. századból elénk festi, ahogyan a Szűzanya álomba ringatja fiát, miközben a kis gyermeket szemlélve felidéződnek a majdani szenvedés részletei. Az andalító, monoton ismétlődő „ringató” akkordok fölött szinte belelovallja magát a megváltás látomásába.
Szöveg (hevenyészett nyersfordítás):
Itt az alvás ideje,
aludj, kisfiam, ne sírdogálj,
hisz eljön még az idő,
mikor sírnod kell majd.
Aludj, kincsem, aludj, szívem,
tente-tente.
Csukd be isteni szemed,
ahogy más gyermekek is teszik,
hisz hamarosan egy sötét fátyol
megfosztja a fénytől az eget.
Aludj…
Vagy vedd ezt a tejet
érintetlen keblemről,
hisz a kegyetlen szolga
már ecetet és epét készít neked.
Aludj…
Kincsem, legyen
két karom puha ágyad,
mielőtt lelkedet nagy hangon Atyádnak
ajánlod a kereszten.
Aludj…
Nyugodjanak most bájos, gyengéd
kis tagjaid,
hisz majd egykor vas és láncok
okoznak nekik keserű kínt.
Aludj…
Ezeket a kezeket és lábakat,
miket most örömmel és gyönyörűséggel szemlélsz,
jaj, hányféle módon
szúrják majd át hegyes szögek!
Ezt a bájos gyermekarcot,
mely most piroslik, mint a rózsa,
tövisek és ütések borítják majd
szenvedéssel, gyötrelemmel.
Ó, szívem egyetlen reménye,
mily nagy fájdalommal
szúrják majd át hegyes tövisek
ezt a főt és homlokot.