Szent Klára Assisiben született 1193/94-ben. Szent Ferencet követte a szegénység útján; Anyja és alapítója lett a Szegény Úrnők Rendjének. Szigorú és szegény életet élt, de gazdag volt a szeretet és jámborság erényében. 1253-ban halt meg.

Szent Klárának Prágai Szent Ágneshez írt 4. leveléből

Figyelj Krisztus szegénységére, alázatosságára és szeretetére

Igazán boldog az, akinek megadatott élvezni eme szent lakoma örömeit, hogy szíve minden dobbanásával ragaszkodjon ahhoz, kinek szépségét az összes mennyei karok vég nélkül csodálják, kinek szeretete szeretetre gyújt, kinek szemlélése felüdít, kinek jósága bőséggel halmoz el, kinek édessége betölt, kinek emléke szelíd fényt vet utunkra, kinek illatától új életre kelnek a halottak, s kinek dicsőséges színelátása a mennyei Jeruzsálem minden polgárát a boldogság mámorával tölti el, mivelhogy ő az örök dicsőség kisugárzása, az örök világosság visszfénye és szeplőtelen tükre. Ó, királynőm, Jézus Krisztus jegyese, ebben a tükörben nézd magadat mindennap, benne szemléld orcádat szüntelenül, s külsőleg és belsőleg úgy ékesítsed magadat, úgy öltözzél az erények változatos sokféleségébe, és úgy övezd magadat virágokkal és ruhákkal, ahogyan hozzád, a fölséges Király tisztaságos lányához és jegyeséhez illik! Ebben a tükörben a boldog szegénység, a szent alázatosság és a kimondhatatlan szeretet fénye lángol úgy, hogy Isten kegyelmével az egész tükröt egyszerre szemlélheted. Figyelj tehát, ismétlem, ennek a tükörnek elejére, tudniillik annak szegénységére, akit jászolba fektettek és kicsiny pólyákba takartak! Ó, csodálandó alázatosság, ó, bámulandó szegénység! Az angyalok Királya, az ég és föld Ura jászolban fekszik! A tükör közepében az alázatosságot szemléljed és mellette a boldog szegénységet, nemkülönben a tömérdek fájdalmat és a kínokat, melyeket az emberi nem megváltásáért vállalt magára! A tükör szélén pedig vedd fontolóra azt a kimondhatatlan szeretetet, mellyel a keresztfán szenvedni és rajta minden másnál szégyenletesebb halállal meghalni kívánt! Mikor ezt a tükröt a kereszt fájára helyezték, ő maga a következő megfontolást kötötte az arrajárók lelkére: Ó, ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, nézzetek ide és lássátok, van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam! Mi pedig kiáltozására és jajgatására kiáltsuk feléje egy szívvel, egy lélekkel: Állandóan arra gondol és eleped bensőmben a lelkem. Ezért tehát egyre hevesebb lángra gyúlj, ó, királynéja a mennyei Királynak! Ezen felül szemléljed az ő kibeszélhetetlen gyönyörűségét, gazdagságát s el nem múló tiszteletét, és szíved túláradó vágyakozásában és szeretetében sóhajtozva kiáltsad: Vonj engem magad után, fussunk keneteid illata után, mennyei jegyesem! Szaladok és el nem fáradok, míg be nem vezetsz a bornak házába, míg csak bal kezed fejem alá nem illeszted, jobboddal boldogítóan át nem ölelsz, és ajkadnak elandalító csókjaival nem illetsz. S míg őt így szemléled, szegény anyácskádat el ne felejtsed. Tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül belevéstem szívem táblájába boldogító emlékedet, mert mindenki másnál jobban szeretlek!

Istenünk, te Szent Klárát irgalmasan a szegénység szeretetére vezetted; közbenjárására add meg nekünk is, hogy a lelki szegénységben Krisztust kövessük, és szent színed látására jussunk a mennyben.